„Hihetetlen, hogy nem értik meg! Hiszen teljesen világos a helyzet… Egyértelmű, hogy ez az út a helyes!” Amikor teljesen biztosak vagyunk benne, hogy mások véleménye megalapozatlan és valószerűtlen, a mi meglátásunk ellenben józan és előítéletmentes, akkor mindig éljünk a gyanúperrel, hogy ezúttal bizony mi vagyunk megvezetve. Íme elménk egy újabb súlyos tévedése:
A szociálpszichológusok naiv realizmusnak nevezik azt a jelenséget, amikor azt feltételezzük, hogy minden ember ugyanolyan objektíven dolgozza fel a külvilágból származó ingereket. Vagyis, hogy az érzékszerveinknek köszönhetően mind pontosan úgy észleljük és értelmezzük a környezetünket, ahogyan az a valóságban kinézhet. Ez a feltevés természetesen már önmagában is téves, csakhogy mi korántsem állunk itt meg…
Abban az esetben ugyanis, ha valaki markánsan ellentmond a véleményünknek, mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az illető felfogása téves, hiszen ő valamiért másképp dolgozza fel az aktuális történéseket, mint mi és a többi „józan” ember. Így hát azzal intézzük el az ügyet, hogy az illető valamiért rosszul látja a tényeket, amelyek egyébként teljesen világosak és maguktól értetődőek.
A következő tehát a gondolatmenet:
- Az értelmes emberek mind ugyanolyan tisztán és objektíven értelmezik az eseményeket.
- Én értelmes ember vagyok, tehát én is tisztán és objektíven észlelem a környezetet.
- Aki nem ért velem egyet, az bizonyára tévesen és szubjektíven látja a történéseket.
- Aki tévesen és szubjektíven érzékeli a helyzetet, az nyilván nem értelmes ember.
S hogy miért értelmezi valaki tévesen a tényeket? Hát azért, mert mások félreinformálták, megvezették és átverték a szerencsétlent, netalán ő nem elég felvilágosult, tájékozott és művelt ahhoz, hogy a mentális torzításait legyőzze. De az is elképzelhető persze, hogy az illető szándékosan értelmezi félre a körülményeket – mondjuk azért, mert neki így sokkal kényelmesebb, vagy mert valamilyen haszna származik belőle.
Ez a feltételezés azonban már nem a naiv realizmus, hanem a naiv cinizmus jelensége!
A naiv cinizmusnak ugyanis az a lényege, hogy önös érdeket gyanítunk mások torzításainak hátterében, vagyis azt hisszük, hogy valamiért megéri nekik ferdíteni a tényeken. Igen gyakran érezzük ezt a fajta bizalmatlanságot a különféle politikusokkal, menedzserekkel és marketingesekkel szemben. Talán nem véletlen… De a hiedelem attól még hiedelem, amelyet célszerű leküzdenünk a józan ítélőképességünk megőrzése érdekében. Hogyan? Egyszerűen! Csak fogadjuk el, hogy:
- (a) SENKI SEM észleli objektíven és torzításmentesen a külső eseményeket,
- valamint (b) MINDENKI a maga egyedi módján értelmezi a világmindenséget.
