Undor, bánat, félelem, meglepettség, harag és megvetés. A hét alapérzelem közül hat meglehetősen negatív felhanggal bír. Annak ellenére azonban, hogy nem szívesen éljük át őket, mégiscsak kulcsszerepet játszanak az életünkben. Két pszichológus viszont még ennél is tovább ment: azt feltételezik, hogy a negatív én-részek egyszerűen nélkülözhetetlen elemei a kiteljesedésünknek!
„Ami egész, az nem tökéletes, hanem teljes.” – írta Carl Gustav Jung az 1900-as években. Freud szakadár tanítványa, az analitikus pszichológia atyja mindig is úgy gondolta, hogy önmagunk megtalálása és kibontakoztatása érdekében előbb-utóbb mindenképp azonosulnunk kell az énünk negatív részeivel – még akkor is, ha ez az „egyesülés” első ránézésre igencsak kellemetlen.
Jung sajátos módon Árnyéknak nevezte az emberi psziché előnytelennek vélt, s éppen ezért letagadott tartalmainak összességét. Ő ide sorolt tehát minden olyan személyiségvonást, emléket, gondolatot, vágyat és érzést, amelyet az egyének lelkiismerete és/vagy környezete valamilyen szempontból megvetendőnek és eltitkolandónak ítélt.
The Upside of Your Dark Side című könyvében mindehhez nagyon hasonló gondolatokat feszeget Todd Kashdan és Robert Biswas-Diener. A szerzőpáros ugyanis amellett érvel, hogy a „sötétnek” tartott tulajdonságaink ugyanúgy szükségesek a kiteljesedéshez és a sikerhez, akárcsak a „világos” oldalon sorakozó személyiségelemek.
Véleményük szerint kétségtelen, hogy az önfegyelemnek, a kedvességnek és az optimizmusnak számos kedvező hozadéka lehet, egy adott ponton túl azonban már nem tartják őket elegendőnek. Ekkor jutnak szóhoz a negatív tulajdonságok, gondolatok és érzelmek! A kétely például fokozhatja a teljesítményünket, a harag elősegítheti a kreativitásunkat, az önzőség növelheti a bátorságunkat,
míg a bűntudat pedig beindíthatja a fejlődésünket.
Annak ellenére tehát, hogy az említett gondolatok és érzelmek inkább az egyén, míg a szóban forgó személyiségvonások pedig inkább a társadalom számára bizonyulnak kellemetlennek, ésszel alkalmazva őket mégiscsak kedvezőek lehetnek. Na, de mégis hogyan használhatjuk ki őket? Nos, a szerzők szerint az ún. „mentális, emocionális és szociális agilitás” a válasz erre a kérdésre.
Az említett fogalom ugyanis azt az önismereti és önszabályozási képességet jelöli, amely által nemcsak a „jó oldalához”, hanem a teljes tárházához hozzáférhetünk a személyiségünknek annak érdekében, hogy mindig a leghatékonyabb módon tudjunk reagálni az aktuálisan felmerült helyzetekre. Hogy jobban megértsük mindezt, vessünk egy pillantást a düh, a félelem és a szomorúság érzésére!
A harag haszna
A düh tulajdonképpen egy olyan érzelmi válasz, amely a fizikailag és/vagy pszichológiailag megsértett emberek elméjében, a károk okozója ellen támad – legyen bármi is az. Csakhogy a harag se nem jó, se nem rossz önmagában. A düh ugyanis gyorsan képes mozgósítani a „testi-lelki” tartalékainkat, okosan kezelve pedig hatékonyan segít abban, hogy kiálljunk másokért, vagy hogy megvédjük magunkat.
A félelem előnye
Általában akkor érzünk félelmet, amikor egy veszélyesnek ítélt inger fenyegeti a jóllétünket vagy akár az egész életünket. Kényelmetlen egy érzés, nemde? Márpedig nem sokáig maradnánk életben, ha olykor-olykor nem tapasztalnánk meg… Az egészséges mértékű félelem ugyanis biztonságban tart bennünket azáltal, hogy leblokkolja a túlságosan is kockázatos viselkedésformáinkat. A magasságtól való félelmünk például ügyesen megakadályozza, hogy leessünk valahonnan és összetörjük magunkat.
A szomorúság ereje
Mi a bánat? Egy olyan pszichés fájdalomérzet, amely a kilátástalanság, a tehetetlenség, a bizonytalanság és/vagy valamiféle veszteség hatására lép fel az elménkben. A lehangoltság ily módon lassításra, megállásra és visszavonulásra késztet, sőt arra is rádöbbenthet, hogy lényegi változásokra van szükség az életünkben. A mentális, emocionális és szociális agilitás képességével könnyedén felismerheti az ember, hogy
a szomorúság érzése kiváló lehetőség az újrakezdésre és a megerősödésre.
Urald a sötétséget!
Kashdan és Biswas-Diener egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy mindannyiunknak szüksége van a benne rejlő „sötétség” megtapasztalására és kiaknázására. Mindez persze nem azt jelenti, hogy mostantól fogva szabad érzéketlennek és gonosznak lenni, hanem azt, hogy az elnyomása helyett érdemes volna ezt az oldalunkat is hasznossá tenni. Maga Jung is úgy vélte, hogy ha elfojtjuk az Árnyék-énünket, akkor az egyre sötétebb és erőszakosabb lesz…
Felhasznált irodalom:
Kashdan, T. & Biswas-Diener, R. (2014). The upside of your dark side: Why being your whole self – not just your “good” self – drives success and fulfillment. Penguin.
