Gyerekkoromban ambiciózus álmaim voltak. Olimpiai bajnok vagy világmegmentő akartam lenni. A férfias meséket szerettem. Szél, végtelen hómező. Jönnek a farkasok és a dobozban egyetlen szál gyufa maradt. Ha sikerül tüzet raknod, túléled, ha nem… Úgy gondoltam, hogy az igazi vezető kemény, bátor és hősies. Csak a heroikus dolgok számítanak igazán.
De a világ – legalább is a Nyugat – az elmúlt 20 évben nagyon másfelé fordult. A finomodás, a tapintat igénye erősödött fel. A hősök, a vezetők ma alapvetően helyes emberek. Nem a keménységben elsők, hanem a kommunikációban ügyesek.
A jó kommunikáció persze nem azt jelenti, hogy verbális szinten folytatódik a harc és az ütközet. A jó kommunikáció valami egészen mást jelent. Gerard Ford amerikai elnök mondta, hogy az életben semmi sem fontosabb a jó kommunikációnál. Ő ez alatt az emberi kapcsolatok építését értette.
Vagyis ha jó vezető akarsz lenni, akkor tanulj meg kapcsolatot építeni. Ehhez persze sok érzelmi intelligencia kell, mert a kapcsolódás azt jelenti, hogy felismered és kezeled mások sajátosságait, egyediségeit.
Tudnod kell, hogy a kapcsolatépítés azt jelenti, hogy mindig a másik emberen van a figyelmed. Ő a fontos, nem Te. Az Ő szempontjairól és érdekeiről van szó, nem a tiédről. Minden úgy kezdődik, hogy képes vagy háttérbe szorítani az egodat.
Képes vagy megfelelően válaszolni a másik fél alábbi kérdéseire:
– Ez az ember törődik velem?
– Tud segíteni nekem?
– Bízhatok benne?
Három igen választ adsz neki, s ezt nem csak eljátszod, mivel a természetes kapcsolódás túlmutat a puszta szavaknál. A tested, a hangod, a gesztusod és a mimikád is ezt fejezi ki.
Mit kapsz cserébe? Több bizalmat, nagyobb tiszteletet. Olyan vezetőnek látnak majd a többiek, aki valóban érdemes a követésre. Röviden: befolyásod lesz.
Bruck Gábor
