Állásinterjús kérdések, amiket egy épeszű vezető sosem tesz fel

Amikor Baradlay Richárd A kőszívű ember fiai-ban illetlen mozdulattal közelít az egyik szobalányhoz, roppant kellemetlen helyzetbe kerül. Kiderül ugyanis, hogy a szobalány nem szobalány, hanem a házigazda unokahúga. Egy baroness…

Baradlay sietve bocsánatot kér, mert illemtudó fiatalember. Amit persze sosem tett volna meg, ha nem derül ki a félreértés. Hiszen a tizenkilencedik században semmi gond nem lett volna abból, ha egy Baradlay nyilvánosan markolássza az egyik szobalány fenekét. Vagy csipkedi az arcocskáját… Miért ne?

Csakhogy változik a világ. Normális ember ma már nem gondolhatja, hogy egy férfi bármit megengedhet magának egy nővel szemben, amit a nő ne engedhetne meg vele szemben. Erről írt a BBC, pontosabban azokról a kérdésekről, amelyeket ötven éve talán még feltehettek egy jelentkezőnek, de ma már semmiképp sem.

Ezek a legsértőbb kérdések, amikkel egy állásinterjún találkozhatsz

Talán mindannyiunkkal előfordult már: izgulunk, lázasan készülődünk, mindent meg akarunk tenni, hogy jól sikerüljön – majd egyszer csak jön egy kérdés, amire egyáltalán nem számítottunk, és amitől megszólalni sem tudunk… Sok módon válhat rémálommá egy állásinterjú, és sokból visszanézve vicces sztori lehet később – de korántsem mindegyikből!

Néha, főleg a női pályázók számára, az efféle kérdések korántsem komikusak. Kutatások szerint háromból egy cég úgy gondolja, hogy semmi gond nincsen azzal, ha megkérdezik az állásra jelentkező nőktől, hogy terveznek-e gyermeket vállalni később. A cégek fele pedig azt is szeretné tudni, hogy a jelentkezőknek jelenleg vannak-e gyermekeik.

A munkahelyi nemi egyenlőtlenség már itt, az állásra jelentkezésnél elkezdődik. A munkaadónak ugyanis semmi köze ahhoz, hogy a jelentkezőknek milyen a családi állapota! Ennek egyáltalán nem szabadna befolyásolnia a döntéshozatalukat. A férfiakkal persze szintén előfordulhat, hogy olyan kérdésekre kell válaszolniuk, amelyeket még csak feltenni sem kellett volna. Itt van néhány példa, a már megtörtént esetekből válogatva:

„Mi a vallásod?”

Ez egy klasszikus kérdés, amit senkinek sem szabadna már hallania (legfeljebb azoknak, akik papnak/apácának/rabbinak állnak). Egy nő története alapján mégis azzal a kérdéssel indították a beszélgetést, hogy zsidó-e a vallása. Ő annyira megdöbbent erre, hogy még csak válaszolni sem tudott a kérdésre, így némi csend után folytatódhatott csak tovább az interjú menete. A nő végül megkapta az állást, amire jelentkezett.

„Nem gondolod, hogy a sok tanulás fölösleges volt?”

Amy egy mobiltelefon-cégnél jelentkezett részidős munkára, amikor az interjúztatói arra utaltak, hogy elpazarolta azokat az éveket, amiket egyetemen töltött – újságírást tanulva. Rögtön visszakérdezett: miért gondolnák, hogy bármilyen tudás megszerzésével töltött idő fölösleges volna? Erre csak azt a választ kapta, hogy: „Ez igaz…”.

„Mit gondol a férjed arról, hogy erre az állásra jelentkeztél?”

Borzalmas kérdés… Az, hogy az esetet mesélő Firgas – aki egy marketingigazgatói állásra jelentkezett – még csak nem is volt férjnél, nem változtat a helyzeten.

„A pasid is veled ment külföldre?”

Ezt a kérdés kapta Parvati, amikor egy interjún arról mesélt, hogy korábban Dél-Amerikában élt. A munkaadó azzal védekezett, hogy csak azt próbálta meg kideríteni, hogy Parvati mennyire független. Azt azonban még csak figyelembe se vette, hogy ezzel a kérdéssel nemcsak a nő szerelmi életét, hanem a szexuális orientációját is kézenfekvőnek vette.

„Szereted a szerepjátékokat?”

Tom a harmadik állásinterjúján ült éppen. Ezúttal a cég női vezetőjével beszélgetett, aki kérdezés közben többször is megérintette a karját, végül pedig azt is megkérdezte tőle, hogy szereti-e a szerepjátékot szex közben. Tom nemmel felelt, és a kérdéses munkát sem kapta meg…

Bárdos András

Forrás:
https://www.bbc.co.uk/bbcthree/article/a1f7cf00-2417-422f-afaf-f8cbbb44fa8e