„Amíg engedelmes vagy, mindent megkapsz” – A jóindulatú zsarnokok világa

Amikor a zsarnok szót halljuk, mindegyikünk fejében egy velejéig romlott ember képe jelenik meg. Egy olyan vezetőé, aki önző, erőszakos, alattomos és ellenszenves. Az már eszünkbe se jut, hogy egy zsarnok akár elbűvölő, kedves, sőt kifejezetten gondoskodó is lehet. Vajon jó dolog ez?

A jóindulatú zsarnokok jellemének megértése érdekében idézzük fel Kosztolányi Dezső Édes Anna c. regényét – azon belül is Vizy Kornél és felesége, Angéla viselkedését. Első ránézésre mind a ketten jól bánnak a cselédjükkel, hiszen ragaszkodnak hozzá és megbecsülik a munkáját. A mű olvasása közben szinte fel se merül bennünk, hogy valami nem stimmel velük. Moviszter doktor azonban a történet végén rámutat a házaspár cselédjükkel szembeni vétkességére:

„Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele.”

Vizyék végső soron valódi zsarnokok voltak – csak jóindulatúak. Ugyan nem verték, nem éheztették, és nem is dolgoztatták agyon Annát, mégis manipulálták őt és az egész sorsát. A lánynak látszólag jó dolga volt a Vizy házaspárnál, azok számára mégsem jelentett többet egy háztartási robotnál. Mindez akkor válik a történetben érzékletessé, amikor Angéla betegséget kezd színlelni csak azért, hogy ily módon akadályozza meg cselédje házasságát és elmenetelét.

Milyenek tehát a jóindulatú zsarnokok?

A legjobb szó talán a megtévesztő rájuk. A viselkedésük ugyanis meglehetősen összetett és ellentmondásos. Szimbolikusan kilépnek ugyan a reflektorfényből, de titkon mégiscsak ők rángatják a szálakat a sötétből. Tudniillik ők is dominánsak, ők is manipulatívak, s ők is megszereznek maguknak mindent, amit csak akarnak – de nem rosszindulatúak. Egyszerűen más eszközökkel építik fel és működtetik a birodalmukat.

Például nem büntetéseket, hanem jutalmakat osztogatnak… egészen addig, amíg mások a kezük alá dolgoznak. Amint ugyanis valaki haszontalanná válik a számukra, az ajándékok forrása is elapad. Az is gyakori, hogy a jóindulatú zsarnokok látszólag megosztják másokkal a hatalmukat. Engedik, hogy önállóan végezzenek el bizonyos feladatokat, hogy egyedül hozzanak meg bizonyos döntéseket, vagy hogy saját maguk válaszoljanak meg bizonyos kérdéseket.

A döntő szó azonban nem az övék, hanem mindig a vezetőjüké!

A jóindulatú zsarnokok ugyanis mindent az ellenőrzésük alatt tartanak. Azt hangoztatják, hogy tökéletesen megbíznak az alkalmazottaikban, de ez nem igaz. A gyakorlat legalábbis nem ezt mutatja. Igazából minden döntés az ő véleményüktől függ, a kollégáiknak inkább csak a piszlicsáré ügyek jutnak. A rosszindulatú zsarnokoktól tehát végső soron nem is különböznek annyira – ők egyfajta „kerülőúton” jutnak el ugyanoda.

A láthatatlan birodalom

Az említett magatartás sokszor egyáltalán nem szúr szemet a külső megfigyelőknek. Rendszerint maguk a vezetők sincsenek tisztában vele. Ők meg vannak győződve róla, hogy kedvesek, figyelmesek és demokratikusak az embereikkel. Náluk elvégre mindenki szabad, mindenkinek van beleszólási joga, mindenki törődést és támogatást kap… már ameddig egyetért a főnökkel és megtesz mindent, amit tőle várnak. Emlékszünk? Moviszter doktoron kívül senki sem látta pontosan, hogy mi is történt Édes Annával. Még a Vizy házaspár sem tudott róla.

A jóindulatú zsarnokok birodalma éppen ezért „láthatatlan”. Csak azok tudnak róla, akik benne vannak. A dolgozók fejében ugyanis előbb-utóbb szöget üt a gondolat, hogy itt bizony baj van. Érzik, hogy nem róluk szól a munka, hogy nem az ő érdekeik vannak a középpontban, hogy nem többek puszta irodai eszközöknél a vezetőjük számára. Aki alapvetően kedves ugyan, csakhogy annyira atyáskodó a hozzáállása és a stílusa, hogy

már-már leereszkedő a magatartása.

Előnyös-e hát a jóindulatú zsarnokság? Nos, a válaszunk erre egy határozott nem. Ez a fajta vezetési stílus ugyanis bár egyértelmű haladás a rosszindulatú zsarnoksághoz képest, hosszú távon azonban aligha egészséges. Egy igazi vezetőnek ugyanis nem szabad mindig a középpontban lennie, nem szabad másokat manipulálnia, nem szabad minden kérdésben egyedül döntenie. A demokrácia nemcsak kedvességet és törődést igényel! A példaértékű vezetéshez az ego visszafogása és a hatalom megosztása is szükséges.