A gyerekekben nincsen félelem.
Melyik szülő ne tudna mesélni a lépcsőn felfelé tántorgó egyéveséről?
A gyerekekben nincsen előítélet.
Ugyanazzal a kacajjal szaladnak oda a szájkosár nélküli harci kutyához, mint a nagymama tízéves tacskójához.
A gyerekekben nincsen gyűlölet.
Az apukák tanítják meg nekünk, hogy a Fradit utáljuk és a Dózsát szeressük.
A gyerek ezt kezdetben még nem érti, majd tiltakozik kicsit, végül pedig már jobban örül ő is, amikor az ellenfél kap ki.
A rossz iskolánál átkozottabb örökséget nemigen hagyhatunk a gyermekeinkre.
Azt, amelyikben elítélni, megkülönböztetni, kirekeszteni, gyűlölni, harcolni, sarokba állítani, megbüntetni és bosszút állni tanítanak csak minket.
Ahol elsősorban fegyelemre és nem önfegyelemre tanítják a gyerekeket.
Ahol nem tanítanak sem tapintatot, sem őszinteséget, csak megúszást és kétszínűséget.
Ahol nem arra kíváncsiak, amit tudsz, hanem arra, amit nem.
Ahol közlik veled, hogy tanulni rossz dolog ugyan, de mindenkinek kell, s ezt a tudást át is adják neked.
A rossz iskola ilyen…
Ki ismeri fel?
Bárdos András
