Mi kell inkább a vezetéshez: maszkulin alkat vagy feminin erő? Kikből lesz jobb vezető: a férfiasabb vagy a nőiesebb egyénekből? Van-e bármiféle különbség ezen a téren a nemek között? Az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket ma már nyugodtan eldöntöttnek tekinthetjük.
Mostanra talán egyértelművé vált, hogy a vezetői siker önmagában teljesen független az emberek biológiai nemétől. Ahogyan a legtöbb képesség és tulajdonság, úgy a vezetés terén is vitán kívül áll már, hogy ember és ember között sokkal nagyobb különbségek léteznek, mint egy férfi és egy nő között. Más szóval: nem azért lesznek egyesekből jó vagy rossz vezetők, mert a születésüknél fogva férfiak vagy nők.
Egy másik fontos kérdés azonban még így is felmerül.
Egészen pontosan az, hogy ugyanez igaz-e a férfiasnak és a nőiesnek tartott vonásokra? A maszkulinitást és a femininitást ugyanis nem a természet, hanem a kultúra és a társadalom határozza meg. Milyen egy tipikus férfi? Hogyan viselkedik egy átlagos nő? Az efféle kérdéseket rendszerint a szociális környezet válaszolja meg. Az ugyanis bizonyos tulajdonságokat a férfiakhoz, másokat pedig inkább a nőkhöz rendel.
Ebből a szempontból nézve egy nő is lehet maszkulin (azaz férfias) és egy férfi is lehet feminin (azaz nőies). Az említett dilemma mindezek kapcsán az, hogy vajon melyik kell inkább a vezetéshez? Milyen fejjel gondolkoznak a sikeres vezérek: az egyik vagy a másik nemével? Mielőtt választ találnánk ezekre a kérdésekre, előbb még vessünk egy gyors pillantást Ralph Stogdill kutatási eredményeire.
Milyen fából faragtak téged?
Stogdill munkásságának fókuszában mindig is az a probléma állt, hogy mégis milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy példaértékű vezetőnek. A pszichológus több évtizeden keresztül foglalkozott ezzel az kérdéssel, s közben folyamatosan publikálta a kutatásaiból származó eredményeket. Az 1974-es tanulmányában tíz olyan tulajdonságot sorol fel, amelyek az adatok szerint elengedhetetlenek a hatékony vezetéshez.
Ezek a következők (két nagy csoportra szedve): éleslátás, kezdeményezés, állhatatosság, célelérés és magabiztosság, valamint társas hajlam, tolerancia, együttműködés, befolyásolás és felelősségvállalás. Miért szedtük ketté őket? Nos, azért, mert ha így szemléljük a képet, akkor észrevehetjük, hogy az első csoportba inkább a férfiasnak, míg a másodikba pedig inkább a nőiesnek tartott vonások kerültek.
Egy jó vezetőnek tehát maszkulin és feminin tulajdonságokkal egyformán kell rendelkeznie.
Mindez azonban nemcsak Stogdill kutatásaiban jelenik meg. A vezetés személyiségelméleti megközelítésének ugyanis számos képviselője van, s lényegében mindegyikük „listáján” felfedezhető ez a kettős nemi mintázat. Akadnak persze tanulmányok, amelyek elsősorban a maszkulin vagy inkább a feminin oldalt hangsúlyozzák, végső soron azonban ezek az adatok is kiegyenlítik egymást. A végeredmény tehát nem lesz más.
Na de fontos ez egyáltalán?
Természetesen. Miért? Azért, mert tehermentesít, s egyben kihívás elé is állít minket. Tehermentesít, hiszen eloszlatja azokat a kételyeket, amelyek szerint egy férfi vagy egy nő vezetőként nem lehet nőies. A kommunikáció, az odafigyelés, az empátia, a törődés és a kellemesség ugyanis nemhogy előnyösek, hanem egyenesen szükségesek a hatékony vezetéshez. Személyiségének feminin oldalát tehát senkinek sem kell elnyomnia, titokban tartania vagy extrém maszkulinitással kompenzálnia!
Másrészt ugyanakkor ez a tudás kihívás elé is állít minket, hiszen arra késztet, hogy alaposabban is megismerjük a társadalmi nemeket. Nem az a cél ugyanis, hogy a férfiak nőiesek, a nők pedig férfiasak legyenek, hanem az, hogy minden vezető egyensúlyban tartsa magában mind a két nemet. Akár még az is lehet, hogy egy férfinak a maszkulinitásról, egy nőnek pedig a femininitásról kell tapasztalatokat szereznie. Láthattuk elvégre, hogy az igazán hatékony vezetés mind a két nem részéről magába foglal bizonyos tulajdonságokat és képességeket!
