Kevesen tudják, de az emberi gondolkodást már a legapróbb részletek is könnyen tévútra csalják. Olyan súlyos torzításoknak leszünk ekkor az áldozatai, amelyekért később még keservesen megfizethetünk. Hatrészes cikksorozatunkban annak járunk utána, hogy melyek azok a döntéshozási kelepcék, amelyekbe gyanútlanul belesétálhatunk vezetőként. S, hogy mit tehetünk ellenük? Cikkünkből kiderül!

„Kit vegyek fel? Kit küldjek el? Kit tartsak meg? Mekkora összeget kérjek tőle? Mennyi pénzt fektessek be? Meg tudok felelni a követelményeknek?” A gondolkodás, a döntéshozás és a választás a vezetői lét legalapvetőbb, mégis legveszedelmesebb elemei, hiszen elég egy rossz lépés, s már oda is egy komplett vállalkozás! Az üzleti döntések meghozatalkor agyunk gyakran olyan sokáig kattog, hogy az már inkább hátráltat, mintsem támogat bennünket. Ráadásul minél sürgetőbbek, fontosabbak és összetettebbek a meghozandó döntések, mi is annál hajlamosabbak vagyunk a különféle hibák elkövetésére. Általános szabály, hogy

minél nagyobb a bukás veszélye, annál nagyobb a torzítás esélye!

A pszichológusok immáron hosszú évtizedek óta kutatják, hogy miként is zajlik pontosan a döntéshozás. Megfigyeléseik szerint a legtöbb esetben tudattalan rutinokat, ún. heurisztikákat használunk. Ezek a „mentális ökölszabályok” néha kifejezetten jó választásokat eredményeznek, máskor azonban rendkívül veszteségesek. A legnagyobb veszélyük pontosan az, hogy bár könnyen és gyorsan alkalmazhatóak, mégsem igazán megbízhatóak. A továbbiakban azon pszichés csapdák egyikével foglalkozunk majd , amelyek teljesen észrevétlenül képesek aláásni kognitív folyamatainkat.

Észszerűnek tűnik? Pedig nem az…

Anna Freud volt az első, aki a gyakorlatban is megkülönböztette az elhárító vagy védekező mechanizmusokat. Ezek egyik legismertebbike a racionalizáció jelensége, amely során logikailag helytálló vagy társadalmilag elfogadható motivációkat keresünk abszolúte értelmetlen vagy meglehetősen alantas cselekedeteink mögé. Magyarul: értelmes, sőt kívánatos indokokkal próbáljuk meg kimagyarázni nyilvánvaló baklövéseinket. Ilyen például az az eset, amikor egy vezető valami apróság miatt üvölti le az egyik gyakornoka fejét, ám ahelyett, hogy később beismerné dühkitörése helytelenségét, inkább ezt gondolja magában: „Most legalább megtanulta, hogy miként mennek itt a dolgok… Ez is csak a fejlődését szolgálta!”

Az elsüllyedt költségek csapdája lényegében a racionalizáció egyik (a munka világában gyakorta megjelenő) formája. Ennek lényege ugyanis az, hogy úgy teszünk meg újabb és újabb lépéseket, hogy azok „megszépítsék” és „legalizálják” korábbi döntéseinket – még akkor is, ha azok réges-rég veszett ügyek. Habár nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos múltbeli beruházások egyszerűen visszafordíthatatlanok és jóvátehetetlenek (szó szerint elsüllyedt költségek), mi mégis megpróbáljuk visszaszerezni őket. A banki szférában például kifejezetten gyakori, hogy a hitelezők még akkor is pénzbeli támogatásokkal próbálják meg életben tartani a csőd szélére jutott hitelfelvevőiket, amikor azok vállalkozása már jó ideje menthetetlen.

Miért lép működésbe?

A döntéshozás nemcsak nehéz ügy az üzleti életben, hanem gyakran teljesen nyilvános feladat is egyben – hosszú távon legalábbis aligha titkolhatóak el a következmények. Mindebből az következik, hogy a feletteseink, a kollégáink és a beosztottjaink részéről bármikor negatív kritikák érhetnek bennünket, amik aztán könnyen lerombolhatják az önértékelésünket és veszélybe sodorhatják az énképünket. A különféle döntések meghozatala tehát minden esetben azzal jár, hogy akarva-akaratlan ugyan, de vállaljuk egonk megsértésének kockázatát. Csoda hát, ha még utólag is menteni próbáljuk a menthetetlent?

Mindez azonban nem az egoizmus, hanem az egovédelem következménye!

Nem ritkán a szervezeti kultúra az, ami létrehozza és felerősíti ezt a fajta mentális torzítást. Amennyiben ugyanis egy adott munkahely túlságosan is sikerorientált, úgy indokolatlanul szigorú lehet az a „büntetés”, ami egy rossz döntés vagy egy elhibázott választás után jár. Ennyire barátságtalan körülmények között több mint természetes, hogy a vezetők még a nyilvánvalóan bukott projektjeiket is futni hagyják. Abban reménykednek ugyanis, hátha időközben csoda történik, s ők mégiscsak képesek lesznek elúszott befektetéseiket sikerre vinni. Az efféle csodák azonban egyáltalán nem garantáltak, a különféle kiadások ellenben mindenképp halmozódni fognak!

Mit tehetünk ellene?

Hogyan kerülhetjük el a racionalizáció mechanizmusához olyannyira hasonló elsüllyedt költségek csapdáját? Íme néhány praktikus tanács:

  • Emlékeztessük magunkat, hogy még a legjobb, legígéretesebb és legbiztosabb döntéseknek is lehetnek kellemetlen, sőt végzetes következményeik (amelyek egyszerűen nem láthatóak előre)!
  • Nézzünk szembe saját magunkkal! Valóban megéri tovább erőltetni a dolgokat, vagy szimplán nem merünk szembesülni a minket érő kritikákkal?
  • Ne féljünk beismerni a múltban elkövetett hibákat! Elvégre még a legokosabb és legtapasztaltabb vezetők is sokszor lőnek bakot.
  • Tisztázzuk le magunkban, hogy nem csak a döntéshozó személyén múlik az egyes választások eredménye! Az viszont nagyon is az ő felelőssége, hogy mit tesz ellene.
  • Kérjük ki azon emberek véleményét is, akik egyáltalán nem voltak érintettek a korábbi döntésünkben! Vajon ők hogyan látják a kialakult helyzetet?
  • Tegyünk a túlságosan is sikerorientált szervezeti kultúra ellen! Legyünk elfogadóbbak mások hibái iránt, s ne büntessük meg őket még a véletlen fiaskókért is!

Végül, de nem utolsó sorban pedig fogadjuk meg Warren Buffett találó gondolatát: „Ha valaki egy gödör mélyén találja magát, akkor a legfontosabb teendő az, hogy abbahagyja az ásást! ”.

Kíváncsi vagy a többi döntési hibára is? Kövesd a blogunkat vagy a Facebook-oldalunkat, mi pedig hetente bemutatunk neked egy újat! Itt az összes eddigi mentális csapdát megtalálhatod!

TESZT: Te milyen vezető vagy?

A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.