Sikerfélelem? Igen. Furán hangzik, nemde? Elvégre örülni szoktunk a sikernek, nem félni tőle. Matina Horner 1970-es években végzett kutatásai során azonban a nők 63, míg a férfiaknak pedig a 9%-a bizonyult hajlamosnak erre az érzelemre. Mégis mit jelent ez?
A sikertől való félelem első ránézésre szokatlan jelenségnek tűnhet. Az a lényege, hogy teljesítmény- vagy versenyhelyzetben attól kezd tartani az ember, hogy mások kedvezőtlenül fogják őt megítélni, amennyiben legyőzi az ellenfeleit vagy kiemelkedően teljesít. Mindezek miatt visszafogja inkább az ambícióit, s (gyakran teljesen tudattalanul)
önmaga kigáncsolására törekszik.
A szakemberek elsősorban fiatal lányok körében figyeltek meg efféle érzelmeket. Horner szerint azonban ennek a nemi különbségnek inkább kulturális, mintsem biológiai okai lehetnek. A nőiességet és a sikerességet elvégre a korábbiakban nemigen tartották egymással összeegyeztethetőnek. Mindezek miatt a sikertől való félelem okai között Horner két fő tényezőt említ meg: a femininitás elvesztésétől és a szociális elutasítástól való félelmet.
„Nem fognak nőnek tartani, ha legyőzöm őket…”
Valami ilyesmit jelent a femininitás elvesztésétől való félelem. Jól látható, hogy a sikerességnek alapvetően nem a puszta ténye, hanem a hosszú távú következménye hat kellemetlenül az emberekre. Mivel azonban a másik fél felülmúlásának és legyőzésének a vágya inkább férfiasnak, mintsem nőiesnek tartott vonás a legtöbb kultúrában, teljesen természetes, hogy inkompatibilisnek tűnik a femininitással. Csakhogy, ha önkényesen kapcsoljuk össze a maszkulinitást a sikerrel, akkor a nők megalapozatlanul fogják fenyegetőnek érzeni a győzelmeiket a nemi identitásuk tekintetében.
„Utálni fognak, ha jobb vagyok, mint a többiek…”
Nagyjából így foglalhatnánk össze a szociális elutasítástól való félelmet. Ebben az esetben újfent nem magától a sikertől, hanem annak egyik következményétől tartanak csak az emberek. Nevezetesen attól az érzéstől, amit Feather „magas pipacs” jelenségnek nevezett el. Aszerint ugyanis a magasan teljesítő egyénekre (a győztesekre) mások rendszerint féltékenyek, így ha ezek a személyek egy alkalommal a többieknél (a veszteseknél) gyengébb teljesítményt érnek el, akkor a környezetük tipikus reakciója erre a megelégedettség és a káröröm lesz.
Mindez aztán rendkívül kedvezőtlenül hat vissza a győztesek önértékelésére.
Mit tehetünk ellene?
Habár Horner kutatásai óta meglehetősen sokat fejlődtek a nőiességről alkotott elképzelések, akkor is számolnunk kell a sikerfélelem jelenségével – s nem csak a lányok körében! Az ugyanis a fiúknál is jelentkezhet, s igencsak negatívan befolyásolhatja a teljesítményüket. Mihez kezdhet az az ember, aki a sikerfélelem áldozata lett? A legjobb, amit csak tehet, hogy tudatosítja magában a következőket:
- A sikerességtől való félelem egyáltalán nem furcsa vagy természetellenes. Ez a fajta szorongás teljesen normális velejárója az elménk működésének.
- A versengés, a teljesítés és a győzedelmeskedés iránti vágyak nem feltétlenül agresszív és destruktív töltetűek, s korántsem csak a férfiakra jellemzőek.
- Mások féltékenysége és ellenszenve akár annak jele is lehet, hogy az illetők elismerik és irigylésre méltónak tekintik az eredményeinket.
Nincs tehát semmiféle okunk a szégyenkezésre!
