Egy kiégett dolgozó számára kínszenvedés a munkahely, egy jól menő vállalat számára pedig hatalmas teher a kiégett ember. A burnout-szindróma sajnos minden érintettre rossz fényt vet. Habár első ránézésre lehetetlennek tűnik a kóros kimerülés elkerülése, az ördögi kör szerencsére nem megtörhetetlen.

„Iszonyatosan nyomasztó a munkahelyem! Állandóan elvárásokkal bombáznak a többiek, közben meg alig kapok visszajelzéseket…” – gondolja magában a kiégett ember. „Szörnyen ellustult ez a Ferenc! Nem csinál semmi értelmeset. Ha viszont mégiscsak ráveszi magát valamire, akkor meg egyszerűen elviselhetetlen…” – véli a kiégett ember felettese. Melyiküknek van igaza? Részben mind a kettejüknek, teljesen azonban egyiküknek sem.

A burnout jelensége ugyanis összetettebb, mint amilyennek tűnhet.

A kiégés-szindróma dióhéjban azt a fizikai, mentális és emocionális kimerüléssel járó tünetegyüttest jelöli, amely a krónikus és intenzív megterhelés következtében alakul ki. A burnout elsősorban a humán területeken dolgozó személyeket érinti, a gyakorlatban azonban minden tartós stressznek kitett munkavállaló egészségét veszélyeztetheti. A sok stressz azonban nem csak a nehéz feladatokból és az állandó pörgésből eredhet! A monotónia és az unalom ugyanis szintén „kizsigerelheti” az embereket…

Aki a munkája miatt súlyosan kiégett, az már sem a személyes, sem a szakmai életében nem képes többé a hatékony működésre. Emiatt az érintett valóban lustának, haszontalannak, cinikusnak és kontraproduktívnak tűnhet, mindez azonban csak az illető pszichés kimerültségének következménye. A „végső stádiumot” azonban nem feltétlenül kell kivárnunk ahhoz, hogy az említett problémával foglalkozzunk. A burnout ugyanis nem hirtelen és nem mindenféle előzmény nélkül következik be!

A kiégés nem egy statikus állapot, hanem egy dinamikus folyamat

Ráadásul öt jellegzetes szakasza is van. Ezek az alábbiak:

  1. Az idealizmus fázisában még nagyfokú lelkesedés jellemzi az egyént, emiatt szó szerint tömjénezni kezdi a munkahelyét, és irreális célokat tűz ki maga elé. Az illető intenzív kapcsolatot ápol a kollégáival, és a saját személyiségét tekinti a legfontosabb eszköznek a munkában.
  2. A realizmus időszakában aztán egyre pozitívabb visszajelzések érkeznek az érintett lelkesedésére, ennek köszönhetően egyre látványosabbá válik az illető munkahelyi teljesítménye és a szakmája iránt is egyre elkötelezettebb lesz.
  3. A stagnálás szakaszában azonban az egyén fejlődése egyszer csak megáll és a hatékonysága sem emelkedik tovább. Az illetőre emiatt egyre kevésbé lesz jellemző a motiváltság, az energikusság, a rugalmasság és a nyitottság.
  4. A frusztráció fázisában aztán a tökéletesség hajszolása hirtelen bizonyítási kényszerbe csap át. Az érintett ekkor egyre több időt tölt a munkájával és egyre kevesebbet a családjával, a barátaival, sőt saját magával. Az egyén teljesítménye egyre súlyosabb mélyrepülésbe kezd.
  5. Végül az apátia időszakábanaz érintett kerülni kezdi a kollégáival és az ügyfeleivel való találkozásokat, elutasítja a segítő szándékukat, és negatívan ítéli meg a rá váró kihívásokat. Mindeddig hőn szeretett munkája valóságos pokollá válik a számára.

Nehezen gyógyul, de könnyedén visszafordul

Ha egyszer beléptünk az apátiás szakaszba, akkor egyedül sajnos ritkán vagyunk képesek a kialakult krízishelyzet feloldására. Ebben az esetben mindenképp érdemes egy képzett szakember (például egy pszichológus) segítségére bíznunk magunkat. Láthattuk azonban, hogy a burnout jelensége nem egy állapot, hanem egy folyamat, amelynek még idejében megállítható a súlyosbodása. Íme hát néhány gyakorlat, amelyet szükség esetén bármikor kipróbálhatsz:

  • Légy tudatosabb! Kövesd nyomon a munkahelyi magatartásodat, és vedd észre, amikor tartósan túlhajszolod vagy rendszeresen kimeríted magad!
  • Húzd meg a határokat! Tisztázd le magadban, hogy mi az, amit semmiképp sem szeretnél feláldozni a magánéletedből a munkád miatt!
  • Tanulj meg nemet mondani! Nem kell mindig mindent elvállalni! Határozottan, mégis kedvesen mondj nemet azokra a teendőkre, amiket egyszerűen már túl soknak érzel!
  • Légy türelmesebb! Az idealisztikus célok és az irreális elvárások megfogalmazása helyett legyél inkább elfogadó önmagaddal, az aktuális teljesítményeddel és az esetleges hibáiddal szemben!
  • Ne ostorozd magad! Minél előbb állítsd le azokat a gondolatokat, amelyek automatikusan aktiválódnak az agyadban és a te szakmai alkalmatlanságodról szólnak!
  • Gondold át a motivációidat! Alaposan vedd fontolóra, hogy a munkád tartalma mennyire van összhangban a te személyes szükségleteiddel és céljaiddal! Lehet, hogy ideje volna a változ(tat)ásnak?
  • Teremts rendet a káoszban! Rakd rendbe az íróasztalodat, nézd át a naptáradat, valamint fogalmazd meg a terveidet, az értékeidet és a céljaidat… szedd kicsit össze magad!
  • Okosan pihend ki a fáradalmakat! Ne mindig csak tévénézéssel és alvással próbáld meg feltölteni magad! Ehelyett inkább írj, olvass, mozogj, utazz vagy sajátíts el különféle relaxációs technikákat!

Végül, de nem utolsó sorban arról se feledkezzünk meg, hogy a burnout kialakulásában nemcsak a munkavállalóknak, hanem a munkahelyeknek és a munkaadóknak is kiemelt szerepük van.

Éppen ezért az alkalmazottak kiégésének megelőzéséért és visszafordításáért ők is felelősséggel tartoznak!

TESZT: Te milyen vezető vagy?

A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.