Az érzelmek sokak véleménye szerint megbízhatatlanok és veszélyesek, mivel mindannyiunkat meggondolatlanná és impulzívvá tehetnek. Azok elvégre, akik túlságosan gyakran engednek az érzelmeiknek, sokszor valóban elég éretlenül és szeszélyesen viselkednek. De akkor mégis mihez kezdjünk a fejünkben felmerülő érzésekkel? Nyomjuk el, netalán fojtsuk meg őket? De hát az sem túl egészséges, nem?

Mérő László szokta mondani, hogy értelem nélkül nincsen érzelem, s fordítva: érzelem nélkül nincsen értelem. Általános tévhit szerinte, hogy az értelem és az érzelem egymással szembenálló, illetve egymást kizáró kategóriák lennének. Éppen ellenkezőleg! Pont, hogy komplementerek, vagyis egymást kiegészítő, illetve egymással együttműködő elemek. Alapvetően ugyanis a mentális tevékenységeink hozzák létre az emocionális élményeinket,

az emocionális élményeink pedig alapjaiban határozzák meg a mentális a tevékenységeinket!

A düh érzetét például annak tudatos észlelése hozza létre bennem, hogy valaki valamilyen igazságtalanságot követ el velem szemben, én pedig testileg érzem közben, hogy kipirulok, hogy megfeszülnek az izmaim, hogy felszökik a vérnyomásom, hogy fokozódik a szívverésem… Ezt az állapotot pedig végül haragként értelmezem. A düh átélésnek köszönhetően ugyanakkor éberebbé válok szellemileg, jobban tudok koncentrálni a haragkeltő tényezőkre, valamint gyorsan fel tudok készülni a velük való megküzdésre.

A különféle érzelmek tehát a legtöbb esetben nem hátráltatják, hanem épp, hogy elősegítik a mentális működésünket. Az affektív pszichológusok többek között arra is rájöttek, hogy a pozitív érzelmek hatásra kreatívabb, míg a negatív érzelmek hatására pedig logikusabb gondolkodásra vagyunk képesek. Mindez persze korántsem jelenti még azt, hogy az érzelmi reakcióink mindig, minden téren előnyösek lennének! A harag elvégre valóban elvakulttá teheti az embereket, s olyasmire is ráveheti őket, amire alapesetben biztosan nem lennének képesek…

Bizonyos helyzetekben tehát nagyon is megéri átélni és kifejezésre juttatni az érzelmeinket, más helyzetekben azonban nem igazán vagy egyáltalán nem. Csakhogy a közhiedelemmel ellentétben a különféle érzelmeket nem CSAK kiélni vagy CSAK elfojtani lehet. Létezik ugyanis egy harmadik opció is, amely a két előbbi véglet között foglal helyet. Ez a rugalmas érzelemszabályozás képessége, amely nem enged ugyan szabad utat minden emocionális késztetésünknek, de azért nem is tagadja meg őket. Ehelyett rugalmasan váltogat inkább aközött, hogy mikor mit lehet kifejezni, és mikor mit nem.

Az érzelmeink kiélése és elfojtása ugyanis egyformán egészségtelen lehet – legalábbis akkor, ha az szélsőséges és nem illeszkedik a körülményekhez. Az örömünk kimutatása elvégre ugyanolyan előnytelen lehet, akárcsak a bánatunk rejtegetése (például egy temetésen). A kérdés tehát nem az, hogy általában melyik módszer a helyesebb, hanem az, hogy melyiket célszerűbb alkalmaznunk az aktuális feltételek függvényében. Ez a tudatos önkontroll pedig lényegében egyenlő az érett érzelemszabályozás képességével.

Mindig törekedjünk hát erre!

Kezdd el a 20 részes ingyenes vezetői minitréninget most, és válj eredményesebb vezetővé

Hogyan építs csapatot? Hogyan kommunikálj? Hogyan prezentálj? Mire építsd a vállalkozásod? 20 leckés gyorstalpaló Bárdos Andrással és Bruck Gáborral.