Sokan élünk abban a hitben, hogy géniusznak csakis születni lehet, s hogy a legnagyobb lángelmék mind speciális képességekkel rendelkeznek. Holott Newton, Mozart, Shakespeare vagy da Vinci sikere nem valamiféle istenadta tehetségben, hanem a nagyon is kemény munkában gyökerezett. Kicsit talán neked is kísérletezgetned kellene?
A kiemelkedő tehetségekkel foglalkozó pszichológusok abban a megfigyelésben rendszerint egyetértenek, hogy az igazi zsenialitásnak nagyon kis részét teszik csak ki az ún. „különleges képességek”. A valódi géniuszok és a hétköznapi emberek tehát sem az agyuk, sem pedig az elméjük működésében nem különböznek egymástól számottevően. Ez azért elgondolkodtató, nemde? Hiszen a zsenik eszerint ugyanolyan emberek, mint a többiek – azzal a kivétellel, hogy ők találtak maguknak egy olyan „szakterületet”, amelyet szenvedélyesen szeretnek, s ezért fáradhatatlanul foglalkoznak vele.
Felmerül tehát a kérdés: vajon akkor is ekkora lángelme lett volna da Vinciből, ha sosem tanul képzőművészetet? Newtonból, ha sosem ismerkedik meg a fizika törvényeivel? Shakespeare-ből, ha sosem találkozik a színművészettel? Vagy Mozartból, ha sosem kerül közel a klasszikus zenéhez? Valószínűleg nem. Fel sem fogjuk, mekkora szerencséjük volt ezeknek az embereknek, hogy rátaláltak a világ azon részére, amelyben ki tudták bontakoztatni a tehetségüket. Azt a tehetséget, amelynek létezése korábban saját maguk számára sem volt evidens.
Elvégre honnan tudhatták volna, hogy ők egyszer még világhírű géniuszok lesznek?
Sehonnan. Még csak abban sem lehettek biztosak, hogy elég jók-e a szakmájukban. Nem, ők egyszerűen csak azt tették, amit kellett: lankadatlan éberséggel dolgoztak a költeményeiken, az elméleteiken, a festményeiken vagy épp a színműveiken. Nem azért, mert tudták, hogy ez a sors lett számukra kirendelve, hanem azért, mert mindennél jobban szerették az adott területen felmerült kihívásokat és kérdéseket. És ami talán még ennél is lényegesebb: nem szégyelltek pénzt, időt és energiát fordítani saját maguk fejlesztésére.
Mindezek fényében felmerül egy másik kérdés is: végső soron belőled is lehetne zseni? Láthattad, hogy az ember nem géniusznak születik, hanem géniusszá válik. Feltéve persze, hogy megtalálja azt a valamit, ami egy egész életen át képes őt motiválni. Na, de térjünk vissza az eredeti kérdéshez! Te rábukkantál már arra a területre, amelyen ki tudnád bontakoztatni a képességeidet? Kipróbáltál már mindent, amit csak lehet? Vagy csak azokat a dolgokat, amiket az iskolában rád erőltettek? Kísérleteztél már a fényképezéssel? Hát a tánccal? A konyhaművészettel? A könyvírással? A sminkeléssel? A színészkedéssel?
Lehet, hogy óriási potenciál lakozik benned – csak még senki sem vette észre. Te magad sem…
