Nevelés és vezetés. Ezek a fogalmak első ránézésre igencsak távolinak tűnnek, valójában azonban nem sokban különböznek. Egy jó szülő elvégre „karizmatikus vezetője” a gyermekeinek, egy jó vezető pedig „odaadó szülője” az embereinek. A további párhuzamok még ennél is érdekesebbek…

A szülői viselkedésformák osztályozási rendszerét Diana Baumrind, Eleanor Maccoby és John Martin fejlődéspszichológusok dolgozták ki. Elméletük szerint a szülők nevelési stílusainak négy jellegzetes formája van. Ezek a típusok pedig két nagy dimenzió (a „hidegség-melegség” és a „kontroll-kontrollhiány”) fokozatai mentén különböznek. S hogy mik a hosszú távú hatásaik? Nézzük meg!

Ahogyan nevelsz, olyan gyermeked lesz

Az a felnőtt, akit az említett dimenziók tekintetében „hideg kontrollhiánnyal” írhatunk le, ún. elkerülő vagy elhanyagoló szülő lesz. Ez annyit tesz, hogy az illető képtelen azonosulni a szülői szereppel, s ezért mindent megtagad a gyermekétől, amit csak lehetséges: a figyelmet, a törődést, az odaadást, a szeretetet. Aligha meglepő, hogy az ilyen körülmények között felnövekvő gyerekek idővel egyre problémásabbak lesznek. Engedetlenség, erőszakosság, érzelmi labilitás és alacsony önértékelés fogja jellemezni őket.

Azok a szülők ellenben, akiknek a viselkedését a „hideg kontroll” határozza meg, ún. autoritariánus vagy tekintélyelvű stílust követnek. Ők jellemzően barátságtalanok, kemények és ridegek a saját gyermekükkel szemben. Igaz, hogy odafigyelnek rá és foglalkoznak vele, az elvárásaik azonban túlságosan is magasak, a szabályaik pedig teljesen önkényesek. Mindez meglehetősen frusztrálttá, önállótlanná, visszahúzódóvá és szorongóvá teszi az említett gyermeket.

Az ő ellentettjük a „meleg kontrollhiánnyal” jellemezhető felnőttek, akik az ún. permisszív vagy engedékeny nevelési stílusnak felelnek meg. Az ilyen szülők gyakorlatilag mindent megengednek a gyermeküknek: hagyják, hogy ő szabja meg a kereteket. Ebben az esetben már világosan megfigyelhetőek a gyengéd érzelmek, csakhogy azokat nem egészíti ki semmiféle határállítás, semmiféle iránymutatás, semmiféle szabályozási rendszer. Ettől a szélsőséges kontrollhiánytól pedig

éretlenné, felelőtlenné, elkényeztetetté és erőszakossá válnak a gyerekek.

A negyedik és egyben utolsó típus a fokozott „melegség” és a magas szintű „kontroll” kombinációjából fakadó autoritatív, vagyis mérvadó nevelési forma. Az ily módon viselkedő szülők kelléktárában egyszerre van jelen a büntetés és a jutalmazás, az elvárás és az elfogadás, az együttműködés és az irányítás, valamint az önállóságra nevelés és az oltalmazás. Az általuk kialakított „gyengéd demokráciában” felnövekvő gyerekek jó eséllyel lesznek önállóak, kiegyensúlyozottak, fejlődőképesek és szociálisan is kompetensek.

Ahogyan vezetsz, olyan munkahelyed lesz

Attól még, hogy előbb-utóbb mindannyian felnövünk, legbelül életünk végéig gyerekek maradunk. Ez leginkább akkor válik szembetűnővé, amikor egy tekintélyszemély (egy tanár, egy orvos, egy pszichológus vagy egy vezető) befolyása alá kerülünk. Az egyenlőtlen hatalmi helyzetek ugyanis automatikusan juttatják eszünkbe a legelső „feletteseinket”: a szüleinket. Éppen ezért a legtöbb esetben nemcsak engedelmeskedünk, hanem egyenesen alárendelődünk ezeknek az embereknek.

Miben nyilvánul meg mindez? Például abban, hogy ösztönösen felnézünk rájuk, hogy tiszteljük őket, hogy adunk a szavukra, hogy igyekszünk megfelelni az elvárásaiknak, hogy vágyunk a figyelmükre és az elismerésükre… akárcsak a szüleinkére. Nincs ebben semmi furcsa vagy természetellenes. A különös inkább az, hogy az említett tekintélyszemélyek
a ránk gyakorolt hatásukat nagyon ritkán veszik csak észre. Pedig gondoljunk bele, micsoda változást eredményezne,

ha a vezetők végre valahára érzékeny, mégis felelősségteljes szülőkként tekintenének az embereikre!

Ha rájönnének, hogy nagyrészt az ő „nevelésüktől” függ az alkalmazottaik teljesítménye. Ha tudatosodna bennük, hogy az elhanyagolás káoszt, az elnyomás frusztrációt, az elkényeztetés pedig alacsony munkamorált eredményez. Nos, remélhetőleg felismernék, hogy a mérvadó vezetéssel, vagyis a szakszerű irányítás és az empatikus gondoskodás elegyével hozhatnák ki a legjobbat az embereikből. Pontosan úgy, ahogyan az autoritatív szülők csalják elő a magabiztosságot a gyermekeikből.

TESZT: Te milyen vezető vagy?

A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.