„Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, amikor a vele egyenrangúak között van!” – tanácsolta Sirius Black Harrynek, Ronnak és Hermionénak. Érdekes gondolat. Vajon igaza volt? Mégis mit tudhatott J. K. Rowling a vezetésről, hogy ezeket a szavakat adta az egyik legizgalmasabb karaktere szájába?
A pszichológusok számtalan mérőeszközt kidolgoztak már annak érdekében, hogy megállapíthassák a vezetők hatékonyságát. Interjúk, tesztek, kérdőívek és gyakorlati feladatok ezrei állnak szolgálatunkra jelenleg, hogy az egyes emberek vezetésre való alkalmasságát (vagy épp alkalmatlanságát) minél megbízhatóbban jelezzük előre. Szakmai szempontból nézve szó szerint el vagyunk kényeztetve. „Jómódunkban” már-már arról is megfeledkezünk, hogy figyelembe vegyük az egyik legalapvetőbb, mégis leghasznosabb mércét:
a vezetők beosztottaikkal szembeni, hétköznapi viselkedését!
„Miért olyan fontos ez?” – tehetjük fel a kérdést. Nem elég annyi, hogy a menedzser hozza a számokat és megtartja az embereket? Nos, nem. Legalábbis nem egészen. A példaértékű vezetés alapvetően nem a sikerek eléréséről és a szakmai színvonal fenntartásáról szól – az csak kellemes következménye az igazi vezérek hatékony működésének. A példaértékű vezetés lényege az emberi kapcsolatok hozzáértő kezelése!
Az, hogy egy szervezet jól prosperál, és alapvetően kevesen morzsolódnak le, még nem feltétlenül a vezető érdeme. Ennek ugyanis számtalan oka lehet. Magasak a bérek, jók a karrierlehetőségek, kedvezőek a munkakörülmények, hangulatos a csapat, rá vannak szorulva a munkára az egyének… Van tehát valami „vezetőn kívüli”, ami ott tartja és munkára ösztönzi őket. A tudományos tesztekhez hasonlóan sajnos az efféle számszerű értékek sem túl beszédesek.
Mire figyeljünk hát?
A beosztottakra! Azoknak a személyeknek az érzelmeire és a gondolataira, akikkel a kérdéses vezetők nap mint nap együtt dolgoznak. Vajon ők milyennek látják a felettesüket? Olyannak, aki képes motiválni, fejleszteni, megbékíteni, gondolkodóba ejteni vagy épp jobb emberré tenni őket? Egy igazi vezérnek márpedig ez a legfontosabb feladata. Kérdőre vonni, parancsokat osztogatni, pénzt számolgatni, büntetni és jutalmazni (vagyis főnökösködni) mindenki tud.
Helyesen bánni az emberekkel viszont már jóval kevesebben.
Sirius Black nem tévedett. Hatalmi pozícióban egy igazán kivételes arcunkat mutatjuk meg. Mások pedig pontosan látják, hogy mennyire játsszuk jól vagy rosszul ezt a bizonyos szerepet. Különösen akkor látványos ez, amikor az alárendeltjeik között mozognak az emberek. Azt kell ugyanis elérniük az efféle egyenlőtlen hatalmi helyzetekben, hogy mások elkötelezetten kövessék őket. Az viszont már korántsem mindegy, hogy hogyan valósítják ezt meg!
Vasszigorral? Utasítgatással? Megfélemlítéssel? Hitegetéssel? Fizetésemeléssel? Meggyőző érveléssel? Tiszteletadással? Példamutatással? Megbecsüléssel? Az esetek többségében mindegyik eszköz adva van számunkra. Az viszont alapjaiban határoz meg minket, hogy vezetőként melyikkel élünk inkább a beosztottainkkal szemben. Szóval csak óvatosan a főnökösködéssel! Ha a puding próbája a desszert, akkor a vezetőké pedig az alkalmazottaik elégedettsége…
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
