A munkaadók és a HR-esek egyik legsúlyosabb problémája ma minden bizonnyal az Y generációs kollégák megtartása. Ezek a fiatalok ugyanis most szó szerint munkahelyről munkahelyre ugrálnak… Kevesen tudják azonban, hogy az Y generáció képviselői rendkívül lelkes, fejlődőképes és elkötelezett dolgozókká válhatnak, ha megkapják azokat a végletesen egyszerű dolgokat, amikre olyannyira vágynak.
Kik ezek a gyerekek!?
Azok az 1980 és 1994 között születettek, akik a korábbi generációk tagjaihoz képest már sokkal nagyobb szabadságban nevelkedhettek. Az ő szüleik ugyanis mindenképp meg akarták adni nekik a lehetőséget, hogy megvalósíthassák az álmaikat és kibontakoztathassák a képességeiket. Mindezek miatt az Y generáció képviselői rendszerint könnyedén megbíznak az „ösztöneikben”, folyamatos önmegvalósításra törekszenek, bármikor ellent tudnak mondani a tekintélynek, valamint igencsak merészek, kreatívak és agilisek.
Anyagilag azonban csak a húszas éveik végére lesznek igazán önellátóak és függetlenek!
Az Y generáció tagjai ugyanakkor mindezek mellett felettébb:
- liberálisak,
- kritikusak,
- intuitívak,
- innovatívak,
- ambiciózusak,
- kitartóak,
- csapongóak,
- lendületesek,
- türelmetlenek
- és öntörvényűek.
Mire van szükségük az elégedettséghez?
A baby boom és az X generáció tagjaival szemben az Y generáció képviselői már nem kiszámítható jövedelmet és bombabiztos munkahelyet keresnek, ahol aztán a nyugdíjas korukig eltengődhetnek. Ők sokkal inkább arra törekszenek, hogy minél több területen kipróbálhassák magukat és kamatoztathassák a képességeiket. Sokszor éppen ezért szimbolikus ugródeszkaként tekintenek csak az egyes cégekre, amelyek a karrierjük és az identitásuk potenciális részei lehetnek. De akkor mégis mitől maradnak meg az Y generációsok egy helyben?
Nos, a legfontosabb tényező minden bizonnyal a folyamatos fejlődés lehetősége. Ezeknek a fiataloknak ugyanis állandó szükségük van a karrierjük építésére és a személyiségük fejlesztésére. Kulcsfontosságú továbbá, hogy a vezetők őszintén kimutassák feléjük a támogatásukat és az érdeklődésüket, valamint hogy rendszeresen éreztessék velük az alkalmasságukat és az értékességüket – mintha csak a pótszüleik lennének. A szervezet oldaláról ugyanakkor korántsem mindegy, hogy annak céljai és értékei megegyeznek-e az Y generációsok céljaival és értékeivel.
Ezek a fiatalok ugyanis mindenképp büszkék szeretnének lenni a munkahelyükre!
Lényeges továbbá, hogy az Y nemzedék képviselőinek óriási szükségük van:
- a nyitottságra,
- a rugalmasságra,
- az önállóságra,
- a felelősségvállalásra,
- a bizalomra,
- a csapatmunkára,
- a kihívásra,
- a támogatásra,
- valamint a hasznos és értelmes munkára.
Ezeknek a fiataloknak tehát már nem a külső, anyagi tényezők, hanem a belső, szellemi ösztönzők jelentik a legfontosabb motivációs erőt. Mindez első ránézésre talán rengeteg időbe és erőfeszítésbe kerül, hosszú távon azonban sokszorosan megtérül. (Arról nem is beszélve, hogy a kedvesség és a törődés mennyire pénztárcakímélő.)
