Dávid király, Abraham Lincoln, George Washington és Winston Churchill is iszonyatos küzdelmet vívtak, mire megtanulták helyesen vezetni magukat…
Mindig változnak a vezetőkkel szembeni elvárások. A római császároknak még sok őrültséget elnéztek: Caligula vérfertőzést követett el a lánytestvéreivel, megkorbácsoltatta a háborgó tengert, fenyegetőzött, hogy konzullá nevezi ki a lovát. Néró megölette az anyját és az első feleségét. Második nejét terhesen hasba rúgta. Költőként színházakban lépett fel, kocsihajtóként versenyeken indult. Ilyen tombolást ma természetesen nem viselünk el.
Elképzelhetetlen, hogy egy államfő vagy egy multinacionális vállalat elnöke ma másfél évre elhagyja a posztját, hogy álnéven európai körútra menjen és hajóácsként dolgozzon. Elképzelhetetlen, hogy halálra korbácsolja a fiát, hogy saját kezűleg nyírja le az arisztokraták haját, hogy részegen összeverje a minisztereit, vagy hogy egy új fővárost alapítson a semmi közepén, ahogy Nagy Péter tette.
A mai demokráciát és a vállalati kultúrát az állandó verseny jellemzi. A vezetők kiválasztása pedig kollektív döntés eredménye. A folyamatos megmérettetésben a szavazó vagy a vállalati kollektíva nagy rutint szerzett a vezetők megítélésében, de még így is sokat tévednek. Amerikában például a top vezetők 40 százaléka 18 hónapon belül megbukik. Vagyis a kiválasztás messze nem tökéletes…
A tévedések egyik gyakori oka a következő: a vezetőt a technikai kompetenciája miatt vesszük fel, de a morális inkompetenciája miatt bukik el.
Amerikában azt mondják, hogy mielőtt valaki jobbá akarja tenni a világot, először saját magát tegye rendbe. A mögöttes logika egyszerű: ha nem tudod karbantartani a saját életedet vagy a családod életét, akkor miért tudnád rendben tartani a vállalat vagy az ország életét? Azt is mondják, hogy ha valaki vezetőnek készül, akkor tudnia kell, hogy a hétköznapi morál nem elég, mert sokkal nagyobbak az elvárások vele szemben.
Az átlagpolgár életében lehetnek kisebb botlások: be nem jelentett bébiszitter vagy kertész, ittas vezetés, túlságosan kreatív adóbevallás, egy kis üzleti ügyeskedés… Ezek bocsánatos bűnök, de a vezető számára végzetes kockázatot jelentenek. Nem csoda, hogy Amerikában a magasabb posztokra pályázók fele ilyen stiklik miatt esik ki a versenyből. Ezen az elváráson már több elnökjelölt, alkotmánybíró és miniszter is elcsúszott.
A modern vezetőtől nem különleges intellektust, hanem rendkívüli integritást várunk el. Nem briliáns agyra van szüksége. Nem kell, hogy zseni legyen. A piacon van elég okos tanácsadó, stratéga és szakember. Ők bármikor hívhatóak, ha kellenének.
David Gergen, a Harvard Egyetem professzora négy amerikai elnöknek volt a személyes tanácsadója. Sok évtizedes tapasztalatát így foglalta össze: nem a vezető tehetsége, hanem a morális karaktere az igazán lényeges.
Bátorságot és tisztességet nem lehet venni. Morált és tartást nem lehet bérelni. Mindent a vezetőnek kell hozni.
Bruck Gábor
