Vajon miért ünnepeljük meg a születésünket? Azért, mert újfent öregebbek lettünk egy évvel? Netán azért, mert még egy esztendőt sikerült átvészelnünk ép bőrrel? Nos, így is értelmezhetjük a helyzetet… A születésnapok azonban ennél tartalmasabb jelentést is nyerhetnek!

A születésnapok lényege elvégre annak megünneplése, hogy valaki megszületett. Ennyi. Nem több és nem is kevesebb. Na, de a valódi mélységében is megértjük ezt? Nem annak örülünk ilyenkor, hogy valaki valami csodás tettet hajtott végre, vagy hogy rendkívüli sikereket ért el. Ezen a napon egyáltalán nem érdekes, hogy mennyire ügyes, okos, tehetséges vagy épp tiszteletreméltó az ünnepelt. A lényeg csak az, hogy megszületett – és ennyi elég is kell, hogy legyen.

Mert a születésnap a feltétel nélküli elfogadás és az őszinte megbecsülés ünnepe.

Azért vagyunk hálásak ebben az esetben, mert a másik ember az életünk része lett. Azt ünnepeljük meg vele, hogy a szüleinek hála anyagot és formát nyert, s hogy a testvérünk, a rokonunk, a barátunk, az osztálytársunk, a beosztottunk, a felettesünk vagy épp a kollégánk lehet. Egy számunkra fontos és különleges ember, akit azért kedvelünk és tisztelünk, mert… csak mert. Az évnek legalább ennek az egy napján fejezzük ki mások fele, hogy mi saját magukért is képesek vagyunk értékelni őket!

Mindez már csak azért is lényeges, mert Carl Rogers humanisztikus pszichológus szerint nagyon ritkán kapunk másoktól feltétel nélküli (azaz „vegytiszta”) szeretetet. A szüleink, a tanáraink és a főnökeink, de még a barátaink, a kollégáink és a partnereink is gyakran elvárásokhoz kötik a megbecsülésünket. Ezt azt jelenti, hogy ténylegesen akkor tüntetnek csak ki minket a figyelmükkel és a pozitív érzelmeikkel, ha mi rendesen viselkedtünk bevásárlás közben, ha tudtuk a helyes válaszokat a kérdéseikre, vagy ha hoztuk nekik a negyedéves eredményeket…

Ezzel szemben könnyedén megvonják tőlünk a szeretetüket, ha mi alulmúljuk az elképzeléseiket.

Nem mindig ez a forgatókönyv persze, ahhoz azonban még így is elég sokszor megtörténhet, hogy egy meglehetősen torz énkép alakuljon ki miatta a fejünkben. Az önértékelésünk legalábbis erősen feltételes lesz. Emiatt csakis akkor érezzük magunkat igazán értékesnek, amikor tökéletesen sikerül megfelelnünk mások követelményeinek – egyéb esetben nem. Mindez egyre inkább arra fog ösztönözni minket a későbbiekben, hogy elsősorban külső megerősítésekből rajuk össze az önérzetünket (ami így igencsak labilis és törékeny lesz).

Miért kellene hát minőségi időt fordítanunk a születésnapok megünneplésére? Azért, mert ezek az alkalmak azon ritka lehetőségek egyike, amikor teljesen őszintén fejezhetjük ki mások felé a megbecsülésünket. Hiszen egyetlen olyan tette vagy teljesítménye sincs ilyenkor az embernek, amely elterelné róla, az ő személyes értékességéről a figyelmünket. Éppen ezért akár a magán-, akár a munkahelyi életben kerítünk sort az ünneplésre, mindig arra törekedjünk, hogy ne az eredményeit, hanem az értékeit ismerjük el végre az egyénnek. Hálás lesz érte!

TESZT: Te milyen vezető vagy?

A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.