Azaz ne képzeld magadról, hogy valaminek a mestere vagy, mert akkor biztosan elbukod az álmaidat. Ryan Holiday Az ego az ellenség című könyve arra figyelmeztet, hogy ha túlságosan is büszke vagy a kritikus kérdések feltevéséhez, akkor sosem fogod megtalálni azokat a válaszokat, amelyeket keresel.
Egyikünk sem szeret arra gondolni, hogy valamiben sokkal jobb nálunk valaki. Sem arra, hogy rengeteget kell még tanulni. Végezni akarunk és bizonyítani. Készen állni. Cselekedni. Fontosak és elfoglaltak lenni. Sikerrel művelni azokat a dolgokat, amiknek már így is túl sok időt szenteltünk az elsajátítására. Megkapni végre a jussunkat. Méghozzá azonnal.
Csakhogy ez a türelmetlenség nemigen fog segíteni abban, hogy megvalósítsuk az álmainkat.
„A tudás tettetése az egyik legveszélyesebb bűnünk, mert meggátol minket a fejlődésben.” – írja Holiday a könyvében. S hogy mi a megfelelő gyógyír ellene? Szerinte a kritikus önértékelés, mint képesség kifejlesztése. Ahhoz viszont elsősorban az kell, hogy örök tanulóként tekintsünk magunkra, aki egyre jobbá és jobbá válhat ugyan, ám sohasem emelkedhet mesteri fokozatra. Miért? Azért, mert egy mesternek nincs már mit tanulnia, így ez a hozzáállás könnyen a haladása útjába állhat.
Elég jó, de nem a legjobb!
„A saját magadról kialakított, hamis elképzelések elpusztítanak téged. Ami engem illet, én mindig tanuló maradok. Erről szól a harcművészet, és neked is eszközként kell használnod ezt az alázatot. Olyasvalaki alá kell helyezned magad, akiben megbízol.” Frank Shamrock szavai ezek, aki a kevert harcművészet többszörös bajnoka és legnagyobb úttörője is egyben.
Az egész annak elfogadásával kezdődik, hogy mások jóval többet tudnak nálad, te viszont ügyesen kiaknázhatod az ő tudásukat. Mindezek után arra van szükséged, hogy összezúzd a saját csodálatosságoddal kapcsolatos téveszméidet, majd pedig felkeresd azokat az embereket, akik hosszú távon képesek tanítani téged. Ennek a tanulói attitűdnek a megőrzése azonban a különféle küzdősportoknál korántsem ér véget!
Egy kutatónak ismernie kell a tudomány legalapvetőbb elveit és legújabb fejleményeit. Egy filozófusnak tisztában kell lennie az elméje korlátozottságával és a tudása hiányosságával. Egy írónak jártasnak kell lennie az irodalmi kánonban, és követnie kell a műveivel kapcsolatos kritikákat. Egy történésznek pedig a saját szakterülete mellett az ősi és a modern kori történelmet is tanulmányoznia kell.
Akárki és akármi is lehetsz: idővel mindig adódni fog egy újabb kihívás az életedben!
Miért olyan lényeges ez?
Azért, hogy ne csak nagy emberré tudj válni, hanem az is tudj maradni. Ehhez viszont tisztában kell lenned azzal, hogy mi minden történt előtted, mi folyik körülötted jelenleg, s hogy mire számíthatsz a jövőben. Folyamatos tanulásra van tehát szükséged. Ha pedig nincs olyan személy, aki aktívan tanítana téged, akkor legyél te a saját kritikusod, a saját edződ, a saját mentorod, a saját vezéred.
Ryan Holiday könyve arra int bennünket, hogy álmaink követése közben egy pillanatra se engedjünk az egonk csáberejének. Az ugyanis könnyen el tudja hitetni velünk, hogy révbe értünk, s hogy felesleges további erőfeszítéseket tennünk. Csakhogy a világ működése nem ilyen. A siker ritkán pottyan az emberek ölébe, viszont annál gyakrabban hagyja faképnél őket. Ez utóbbit pedig csakis alázatossággal és szorgalmas tanulással előzhetjük meg.
