„Egyvalamit tudok biztosan: azt, hogy nem tudok semmit.” Kissé szarkasztikusnak tűnhetnek ugyan Szókratész szavai, ám valójában egy nagyon is fontos igazságot mondanak ki. Legalábbis erre jött rá két pszichológus: Justin Kruger és David Dunning.
A szakemberek egy olyan kísérletet hajtottak végre, amelyben a logikus érvelési képességüket, a nyelvtani ismereteiket és a humorérzéküket kellett megítélniük a résztvevőknek, majd pedig egy speciális tesztet is ki kellett tölteniük a valós képességeik megállapítása érdekében. A kutatók mindezek fényében egy igen érdekes tendenciára lettek figyelmesek. Azok az emberek, akik kimondottan jól teljesítettek, rendre alábecsülték a tehetségüket.
Azok pedig, akik kifejezetten rosszul szerepeltek, meglehetősen túlértékelték a képességeiket…
A szakirodalom azóta is csak Dunning–Kruger-hatásként hivatkozik erre a jelenségre. Minél csekélyebb tudással rendelkezünk egy adott területen, annál tekintélyesebbre értékeljük a szakértelmünket. A tudósok ugyanakkor arra is rájöttek, hogy az inkompetens emberek nemcsak, hogy figyelmen kívül hagyják a nyilvánvaló hozzá nem értésüket, hanem még a náluk tapasztaltabb személyektől sem igazán fogadnak el szakmai segítséget. Tudatlanságuk ily módon meglepően sokáig képes a mindentudás illúziójában tartani őket.
Miért jön létre a Dunning–Kruger-hatás a hétköznapi életben? Nos, azért, mert a szegényes ismeretekkel rendelkező emberek:
- csak felszínesen ismerik a kérdéses jelenségeket, emiatt pofonegyszerűnek gondolják őket,
- sejtelmük sincs arról, hogy milyen bonyolult folyamatok zajlanak a „mélyben”,
- egyetlen szempontból képesek csak megközelíteni az egyes témaköröket,
- objektív bizonyítékoknak tekintik a szubjektív megfigyeléseiket,
- nem veszik észre vagy nem értik meg a tévedéseiket,
- másoknak tulajdonítják a saját baklövéseiket,
- összességében pedig nem fogják fel, hogy nem fogják fel…
A Dunning–Kruger-hatás mindezek ellenére korántsem legyőzhetetlen! A pszichológusok megfigyelése szerint ugyanis azok a személyek, akik igenis hajlandóak időt áldozni a saját készségeik és/vagy ismereteik fejlesztésére, azok előbb-utóbb képessé válnak a korábban tagadott hiányosságaik felismerésére. Ez legyen hát Kruger és Dunning kutatásának legfontosabb üzenete:
sose érezzük magunkat zseninek!
Felhasznált irodalom:
Kruger, J., & Dunning, D. (1999). Unskilled and unaware of it: how difficulties in recognizing one’s own incompetence lead to inflated self-assessments. Journal of personality and social psychology, 77(6), 1121.
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
