Az HBO csatorna világsikerű minisorozata az 1986-os atomreaktor-katasztrófát illusztrálja. Ez az emberiség történelmének egy meglehetősen alábecsült, mégis óriási jelentőségű tragédiája. A legborzasztóbb benne talán az, ahogy az illetékesek megpróbálták eltussolni a dolgokat… Sokan a kommunista rendszert hibáztatják emiatt. Na, de biztos, hogy csak azzal volt baj?

Ne hitegessük magunkat: a titkolózás és a hazudozás nem a szovjetek találmánya. Ahogy az oroszok, úgy a németek, az angolok, a svédek, a csehek, a japánok, sőt még a magyarok is képesek a krízishelyzetek elmismásolására. Nincs olyan ország, nemzet vagy államforma, amelyre (legalább részben) ne lenne igaz a szándékos megtévesztés attribútuma.

A hazugság a legtöbb társadalmi berendezkedés sajátja.

Tagadhatatlan persze, hogy a kommunisták ideologikus pártrendszere rengeteget rontott a helyzeten. Mondhatni az ágyazott meg az atomerőmű-katasztrófához vezető eseményeknek. Hogyan? Nos, például úgy, hogy:

  • megkérdőjelezhetetlen alá-fölérendeltségi viszonyokkal átszőtt,
    szigorúan hierarchikus berendezkedéseket hozott létre,
  • nem a legkompetensebb és a legrátermettebb, hanem a leghűségesebb és a legengedelmesebb embereket tette meg vezetőknek,
  • mindenféle kihágást és engedetlenséget főbenjáró bűnként könyvelte el, s annak megfelelően szankcionálta a szabályszegőket,
  • egyáltalán nem készült fel azokra a jövőbeni vészhelyzetekre, amelyek elvileg nem történhettek volna meg (gyakorlatilag mégis megtörténtek),
  • a legfőbb értéknek pedig nem a közös eredményeket és a valós sikereket, hanem a tökéletesség látszatának puszta fenntartását tekintette.

Rendszerszinten tehát nagyon is komoly hibákat követtek el a szovjetek. Egy megrögzötten kudarckerülő kultúrát hoztak létre, amelynek természetes velejárója volt a felelősségek hárítása és a hibák rejtegetése. Valóságos időzített bombaként működött ez a rendszer. Nem véletlenül mondta Gorbacsov a későbbiekben, hogy az az eseménysorozat, ami végső soron a Szovjetunió összeomlásához vezetett, minden bizonnyal Csernobillal kezdődött el. De vajon mindenről a kommunizmus rosszul működő gépezete tehetett?

Hiszen még ma is kríziseket hallgatunk el, felelősségeket hárítunk el, s túlkozmetikázott történeteket próbálunk meg beadni a naivnak hitt embereknek. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne kelljen szembenéznünk a saját gyengeségeinkkel, s hogy mások előtt továbbra is kedvező színben tűnhessünk fel. Nemcsak azért, mert a szüleink mondjuk kommunistának neveltek minket, hanem azért is, mert ennyire defenzív az emberi természet – amelynek leküzdése ugyan rendkívüli önismeretet és önkontrollt igényel, a megváltoztatása azonban korántsem lehetetlen.

Elvégre még a Szovjetunióban is voltak olyan emberek, akik szembefordultak a rendszerrel, s mindvégig nyilvánosságra akarták hozni a történteket!

De vajon minden vezető tisztában van ezekkel a veszélyekkel? Valószínűleg nem. Hiszen még ma is hallani olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy milyen felelőtlenül kezeltek bizonyos vezető beosztású személyek bizonyos kríziseket. Hogy az elkövetett hibákat először senkinek sem mondták el. Hogy a probléma nyilvánosságra kerülése után hazugságokkal próbálták meg szépíteni a helyzetet. Hogy az igazság kiderülése után mentegetőzni és vádaskodni kezdtek…

Nem a csernobili reaktorbaleset volt az első és legsúlyosabb ferdítés az emberiség történelmében. Ma is követnek el ahhoz hasonló hibákat a különféle cégek és intézmények. A vezetők nagyon ritkán ismerik csak el a tévedéseiket, vállalják értük a felelősséget, s kompenzálják valamivel az érintetteket. Kudarckerülő hozzáállásukkal pedig egész csoportokat, szervezeteket, sőt országokat fertőznek meg. Elvégre miért legyenek őszinték és felelősségteljesek a kisemberek, ha egyszer a vezéreik sem cselekszenek éretten és lelkiismeretesen?

Igen, vezetőnek lenni számtalan kiváltságot jelent: elismerést, tiszteletet, fontosságot, értékességet, céges autót és magas jövedelmet. Csakhogy a vezetői szerep erkölcsi tartást, gondoskodó hozzáállást és önfeláldozó magatartást is megkövetel. Erről a legtöbben könnyen elfeledkeznek. Akárhogy is legyen, a Csernobil c. sorozat legfőbb üzenete nem az, hogy felelősségre vonjuk a szovjeteket, az ukránokat vagy épp az atomfizikusokat, hanem az, hogy felelősségre vonjuk a mindenkori rendszereket, a mindenkori vezetőket,

és persze saját magunkat.

TESZT: Te milyen vezető vagy?

A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.