Egyszer úgy hozta az élet, hogy keveset voltam Magyarországon, nagyjából két hónapig. Jártam itt is, ott is – kicsik és nagyok, ilyen és olyan szeműek, ilyen és olyan színűek közt. Egy forró augusztusi napon aztán hazajöttem végül…
A környéken, ahol lakom, kevés a bolt. Még kevesebb tart nyitva éjjel-nappal nyáron. Megérkezvén abba mentem, amelyikbe tudtam. A polcok üresek, mint mindig. Amiből van – mosópor, joghurt, almalé – abból is csak egyféle, de ezt meg lehet szokni. Van, amit nem.
A pult mögött egy rossz külsejű bácsi, kevés foggal, nyammogó beszéddel, nem tudom, mennyire piszkos kézzel. A sportújság, amit veszek, felkelti az érdeklődését. „Nem látjuk a meccseket. – mondja – Ilyet! Egyik tévén se megy spanyol foci.” Egyek vagyunk a felháborodásban. „Nem látom a Real Madridot.” – válaszolom, majd férfiasan szidni kezdem azokat, akik tehetnek róla. És utána jön egy beszélgetés, amit leírok most ide:
Ő: Nem tudok nézni semmi mást, csak a franciákat.
Én: Hát igen.
Ő: De az kit érdekel? Tele van feketékkel…
Én: Mi a baj a feketékkel?
Ő: Hát, az azért borzalom, amit Párizsban művelnek…
Én: Mikor járt Párizsban?
Ő: Hát…
Én: Na?
Ő: Még nem jártam.
Én: Higgye el, hogy pont olyan becsületesek, mint a fehérek.
És itt, ezzel a nyomorult, szerencsétlen mondattal a beszélgetés megszakad. Én szégyellem, hogy érveltem, ő megbánta, hogy belement. Ez mégiscsak egy bolt. Én vevő vagyok, neki pedig el kellene adnia a nagy semmit, amit tartanak.
Az viszont érezhető, tapintható és nagyon is elgondolkodtató, hogy valami új történt vele. Hogy nem volt benne veszélyérzet, mert eszébe sem jutott, hogy nem talál eszmei társra bennem.
Bárdos András
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
