Sokunk meggyőződése, hogy úgy ismerjük az emberi nemet, akárcsak a saját tenyerünket. Semmin sem lepődünk már meg. Pontosan tudjuk, hogy mit miért tesznek a többiek. Tökéletesen átlátjuk a gondolataikat és az érzelmeiket. Néhányunkban azonban felmerül a kétely: biztos, hogy elég jól ismerjük az embereket? Pszichológusoknak nevezzük ezeket a kételkedőket.
Szeretjük azt hinni, hogy a lélektan egyenlő a „józan paraszti ésszel”. Elvégre ha egy gyermek hiperaktív és figyelmetlen, akkor azért nyilván a szülei a felelősek. Világos, hogy nem nevelték meg rendesen a kölyküket. Ha valaki törvényt szegett, akkor a megoldás arra csakis egy kiadós börtönbüntetés lehet. Azután kétszer is meggondolja majd a bűnözést a gazember! Arról már nem is beszélve, hogy a kövérek valójában lusta és akaratgyenge személyek, hogy a depressziósoknak csak pozitívan kellene hozzáállniuk az élethez, s hogy mindig az a normális, amit a többség képvisel.
Mindez azonban merő téveszme!
A „józan paraszti ész” ugyanis bár számos kiváló következtetés levonására képes, összességében mégis elég pontatlan és esetleges a működése. Miért? Nos, azért, mert mi, emberek:
- elsősorban csak saját magunk és néhány körülöttünk élő megfigyelésére építjük az „elméleteinket”,
- a legtöbb esetben nem végzünk elég részletes, tárgyilagos és rendszeres megfigyeléseket,
- az elképzeléseink rosszul definiáltak, ezért nem teljesen érthetőek mások számára,
- a következtetéseinket nem igazán tesszük ki a publikum kritikájának és korrekciójának,
- továbbá hajlamosak vagyunk a befolyásolhatóságra, az elfogultságra, a túláltalánosításra, az okoskodásra, a misztifikációra és a túlzásra.
Mindezek fényében már-már meglepőnek tűnhet, hogy vannak olyanok, akik mégiscsak kiigazodnak a többi emberen. A „józan paraszti ész” természetesen nem értelmetlen és hasznavehetetlen – egyszerűen csak megalapozott korrekciókat igényel. Pontosan ezért kezdték a pszichológusok tudományos eszközökkel vizsgálni a magatartásunkat és az elménket. Szerintük ugyanis az ember valóságos és mentális viselkedésében semmi magától értetődő nincsen: minden jelenség bizonyítékot igényel és magyarázatot érdemel – különben fennáll a tévedés veszélye…
Nézzünk egy példát erre!
Jól ismerjük azt a mondást, miszerint „a hasonló a hasonlónak örvend”. Arra utalunk ezzel, hogy elsősorban a közös tulajdonságaink alapján választunk magunknak partnert. Két szerény ember tehát biztos egész jól meglesz. Csakhogy van egy olyan mondásunk is, miszerint „két dudás nem fér meg egy csárdában”, vagyis hogy a nagyon hasonló személyek nem sokáig bírják ki egymás társaságában. Ez is logikus, nemde? Hiszen két domináns ember valóban nehezen fér össze. De vajon melyik állítás a helyes? Lehet, hogy egyik sem?
Most akkor mégis mi alapján válasszunk magunknak partnert?
Mint oly sok kérdésre, erre a dilemmára is a pszichológusok találták meg a feleletet. Ők a kutatási eredmények tekintetében arra az álláspontra helyezkedtek, hogy párkapcsolataink tartós boldogsága érdekében nyugodtan válasszunk magunk mellé hozzánk hasonló személyeket. Hosszú távon ugyanis sokkal jobban ki tudunk jönni azokkal az egyénekkel, akik „beszélik a nyelvünket”. Némi eltérés vagy ellentét azért lehet persze a személyiségünkben, de épp csak annyi, hogy az kiegészítsen, s ezáltal fejlődésre ösztönözzön minket.
Hogyan jutottak a pszichológusok erre a következtetésre? Hát nem úgy, hogy kézenfekvőnek vették a saját tapasztalataikat és feltételezéseiket. Összetett kísérleteket és széles körű felméréseket végeztek annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges tévedéseket. És ez még csak az emberek párkapcsolati élete… Gondoljunk bele, hányféle tévhit övezheti akkor az olyan összetett kérdéseket, mint amilyen például a nevelés, a vezetés, a munkavégzés, az egészség vagy a betegség terepe! Megalapozott pszichológiai tudás nélkül sajnos vakon tapogatózunk a sötétben.
Semmi sincs még veszve!
A legfontosabb lélektani ismeretek megszerzéséhez ma már senkinek sem kell egyetemet végeznie. Számos olyan ismeretterjesztő könyv van ugyanis a piacon jelenleg, amelyek mindenki számára érthetőek. Ezek közül is kiemelkedik Jo Hemmingsék Mindent a pszichológiáról c. könyve, amely a Bookline Kiadó gondozásában 2019-ben jelent meg. Ha belevágnál a pszichológiatanulásba, akkor mindenképp ezzel kezdd!
Miért? Mert ez a legfrissebb, a legátfogóbb és a legszínesebb útmutató most az emberi elméhez. A sejtektől a társadalomig, az egészségtől a betegségekig, a munkahelytől a sportpályáig… benne van minden, amire egy kíváncsi laikusnak szüksége lehet – izgalmasan és tömören. De ez még csak a kezdet! Tudniillik a gyakorlatban is próbára kell majd tenned a könyvből megszerzett ismereteket. Ettől fogsz te igazán érteni az emberekhez.
Ne feledd: a pszichológiai ismeretek ma nélkülözhetetlenek!
