Az emberek rettenetesen szeretnek önmagukról beszélni. Többségük ezért rettentően unalmas. Mindegy, hogy személyes beszélgetésben vannak, üzletről esetleg politikáról tárgyalnak, mindig minden saját magukról szól. És persze a Facebook, a Twitter vagy a YouTube is önmagunkról szól. A megosztott szelfiket is ide sorolom.
Hogy ez számszerűsítve mit jelent? A mindennapi megnyilatkozásaink 40 százaléka azzal telik, hogy elmondjuk: mit gondolunk, és hogyan érezzük magunkat. Ezt állítja a Harvard Egyetem két kutatója. Szerintük folyamatosan kérkedünk, dicsekszünk és panaszkodunk. Szinte mindegy, hogy miről van szó – a lényeg csak az, hogy önmagunkról beszélhessünk.
Egy nap átlagosan 16 ezer szót mondunk ki, közel 50 oldalnyi szöveget. És ennek a sok-sok beszédnek a 40 százaléka (20 teljes oldal) saját magunkról szól. Elképzelem, ahogy két ember beszélget, mondjuk Tamás és Anna. A beszélgetés 40 százaléka Annáról szól, a másik 40 százaléka pedig Tamásról, így 20 százalék marad a teljes univerzum megvitatására. Ezzel magyaráztam meg a feleségemnek, hogy miért nem szeretnék elmenni az esti partira.
Azt is elmondtam, hogy amikor önmagunkról beszélünk, akkor az agyunk ezt jutalomként éli meg – olyan szenzációként, mint amikor pénzt vagy ételt kap. Így vagyunk huzalozva. Gyakori, hogy akár jelentős pénzről is lemondunk azért, hogy elmondhassuk, amit gondolunk. Úgy tűnik, hogy a sejtek és a szinapszisok szintjén rendkívül élvezi az agyunk, amikor saját magunkról beszélünk.
Gondoltam, így már elég érv szól amellett, hogy miért ne menjünk el a partira. De nem.
A feleségem így foglalta össze a teendőket:
- Este elmegyünk a partira, és ha jófej akarsz lenni, akkor sokat kérdezel és figyelmesen hallgatsz.
- Szülőként mindig hallgasd meg a gyermeked, házastársként pedig engem.
- Ha jó vezető akarsz lenni, akkor hallgasd meg az embereidet.
- Tudod, azért van két füled és egy szád, hogy kétszer annyit hallgass, mint amennyit beszélsz.
Bruck Gábor
