Hajdanán az volt a nyerő, aki sok értékes információval rendelkezett, ám abból a külvilág felé nagyon keveset osztott csak meg. Ma már azonban más a helyzet… Borzalmas hibát követsz el azzal, ha hadititokként kezeled a tudásodat!
A QuadrigaCX nevű online tőzsde nemrég csődvédelmet kért, miután 190 millió dollárnyi valuta ragadt benn az internetes széfjükben. Tavaly decemberben ugyanis váratlanul meghalt Gerald Cotten, a cég 30 éves alapítója – az egyetlen ember, aki tudatában volt a trezorhoz tartozó jelszónak. Felettébb kellemetlen, nemde? Mit lehetett volna tenni ellene? Nos, talán megosztani a fontosabb információkat néhány emberrel.
A veszteségek ellen nem védekezhetsz, de a súlyosságuk ellen igen
Képzeld el, hogy kiváló szakemberek dolgoznak a cégedben. Olyannyira jók, hogy a tudásuk szó szerint kincset ér neked. Egyesek a dizájnhoz, mások a programozáshoz, megint mások pedig a prezentáláshoz értenek mesteri szinten. Régóta dolgoznak már az irányításod alatt, így egy meglehetősen jól működő csapatot alkotnak. Csakúgy, mint a többi alkalmazottad. Mind nagyon jól ismerik a saját területükhöz tartozó feladatokat és az azokra vonatkozó elvárásokat.
Hol itt a probléma?
Ott, hogy még a legalapvetőbb szinten sem osztják meg egymással a tudásukat. Amilyen információnak az egyik dizájner a birtokában van, azt a másik dizájner nem vagy csak alig tudja – hát még egy informatikus kolléga. Mindez persze nemcsak az olyan szakmai ismeretekre vonatkozik, hogy miként kell egy logót tisztességesen megszerkeszteni, hanem az olyan munkahelyi praktikákra is, hogy kihez kell probléma esetén fordulni, vagy hogy honnan lehet az egyes fájlokat letölteni.
Miért nagyon veszélyes ez? Azért, mert ha az egyik embered valamilyen oknál fogva elhagyja a céget, akkor a számodra olyannyira értékes tudása vele együtt vész el. Legyen szó akár megbetegedésről, akár elhalálozásról, akár felmondásról, a legfontosabb információk mind a múlté lesznek. A központosított és egy adott rendszeren belül kellőképp „szét nem oszlatott” tudás sajnos rendkívül törékeny.
Ezen a problémán már az sem igazán segít neked, ha az előzőek helyére új munkatársakat veszel fel. Ők ugyanis bár kiváló szakemberek lehetnek, ám újfent nem ismerhetik azokat a „szakmai titkokat”, amelyek az elődeik fejében voltak elraktározva. Az új kollégák ráadásul eleve lépéshátrányból indulnak, hiszen ők még a csapattal, a szervezeti kultúrával és a megszokott munkafolyamatokkal sincsenek tisztában…
Tégy úgy, mint az emberi agy!
A QuadrigaCX összeomlását természetesen könnyedén meg lehetett volna előzni. Minden bizonnyal annyi is elég lett volna hozzá, ha a kérdéses jelszót egynél többen tudják. Sokkal nagyobb gondot jelent azonban az a fajta vezetői hozzáállás, hogy „Csakis én tudhatom bizonyos problémák megoldását!”. Az egyes rendszerek számára tudniillik könnyen végzetessé válhat a legfontosabb információk megrögzött visszatartása.
Vegyük példának az emberi agyat.
Az sem tömöríti egyetlen központi modulba a korábban feldolgozott adatokat. Sokkal jellemzőbb rá, hogy hálózatosan, az egyes idegi struktúrák között gondosan szétosztva tárolja a szükséges információkat. Különösen igaz ez a memóriára. Annak ugyanis nem egy nagy, hanem több kisebb rendszere van, az egyes modulokon belül pedig neuronok millió kódolják az idegi mintázatokat.
Éppen ezért abban az esetben, ha megsérül valahol a memória, akkor attól még nem veszik minden oda. Talán nem tudunk visszaemlékezni többé a velünk történt dolgokra (ez az ún. retrográd amnézia), viszont továbbra is képesek vagyunk például az írásra, a járásra vagy a számolásra. Holott ezeket a dolgokat is meg kellett tanulnunk korábban! Mégsem felejtjük el őket azonnal. Miért nem? Hát azért, mert külön rendszerekben és hálózatosan tárolja őket a memória.
A modern szervezetek és az emberi emlékek állhatatosságán túl természetesen más előnye is van annak, ha nem tartjuk meg magunknak az értékes információkat. Szociometriai kutatások kimutatták ugyanis, hogy az egyének leginkább azokat a személyeket kedvelik, tisztelik és követik, akik sosem restek a saját ismereteiket aktívan közzétenni. A tudás tehát valóban hatalom – de csak akkor, ha másokkal is megosztod!
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
