Szerinted a világ alapvetően egy igazságos hely? Minden ember azt kapja, amit megérdemel? A „jók” végső soron jutalomban részesülnek, a „rosszakat” pedig előbb-utóbb leteríti a végzet? Ha valóban ezt hiszed, akkor inkább felejtsd el!
„Ki mint vet, úgy arat.”, „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.”, „Csak azt kapta, amit megérdemelt.”. Akkor használunk ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket, amikor azt látjuk vagy halljuk a hírekben, hogy tetten értek egy bűnös embert. A legtöbben valószínűleg azt érezzük ebben az esetben, hogy mindennek pontosan így kellett történnie: a gazfickó törvényt szegett, így hát várható, sőt mi több, természetes volt a vezeklése. Mert minden bűnt bűnhődés követ.
Mégis mi a baj ezzel?
Sok minden, de kezdjük az elején a történetet! Az igazságos világba vetett hit a szociálpszichológia egyik legfontosabb kifejezése. Egy olyan általános kognitív torzítást jelent, amely szerint az emberi tettek minden esetben azoknak megfelelő következményekhez vezetnek – lehetővé téve ezzel, hogy a nemes cselekedetek kellő elismerésben, a becstelenségek pedig méltó büntetésben részesüljenek.
Más szavakkal élve: az igazságos világba vetett hit egy olyan téves hiedelem, amely miatt egy valós vagy feltételezett hatalomtól mindig méltányos konzekvenciákat várunk el annak érdekében, hogy fennmaradhasson a világegyetem „morális rendje”. Ez a torzítás éppen ezért a legtöbb esetben egy olyan „felsőbb hatalom” állandó közreműködését követeli meg, amely valamiféle kozmikus egyensúly fenntartásáért felel.
Ez az erő pedig bármi lehet: egy istenség, a karma, a sors vagy maga a végzet.
A szóban forgó hiedelem első ránézésre megnyugvást ad persze az embereknek, hiszen ha a világnak logikus és kiszámítható a működése, akkor mindenkinek csak aszerint kell cselekednie, s minden a legnagyobb rendben lesz. Csakhogy ára van ennek a kényelemnek! Minél erősebben hisz ugyanis valaki a világ igazságos működésében, sajnos annál merevebb, előítéletesebb, elvakultabb és érzéketlenebb lesz. Elvégre, ha a világunk működése valóban teljesen méltányos lenne, akkor joggal merülnének fel a következő kérdések:
- akivel rossz dolgok történnek, az csakis hibás, bűnös vagy egyenesen gonosz lehet?
- ha velünk valami jó történne, akkor azt vehetnénk a „jó emberség” biztos jelének?
- a kiközösítettek, a betegek és a szegények, mind megérdemlik a jelenlegi helyzetüket?
- teljesen jogosan kerül a pénz, a hatalom és a hadsereg bizonyos személyek kezébe?
- semmit sem kell tennünk a világ jobbá tétele érdekében, hisz végső soron úgyis minden rendben lesz?
Minél szilárdabb valaki igazságos világba vetett hite, annál valószínűbb, hogy igennel fog válaszolni a fenti kérdésekre. Ez a fajta gondolkodásmód azonban tétlenséghez, áldozathibáztatáshoz, sőt ellenségességhez vezethet. El kellene hát fogadnunk, hogy a világ alapvetően nem egy igazságos hely. Mindenkivel történnek olyan dolgok, amelyeket megérdemelt, s olyanok is, amelyeken sosem szabadott volna keresztülmennie. Ez sokszor inkább a (bal)szerencse, mintsem a végzet függvénye. A kérdés éppen ezért nem az, hogy elég igazságos helyen élünk-e, hanem az,
hogy mit tudnánk még tenni az igazságosabb világ érdekében?
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
