„Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.” Na, pontosan ez az a hozzáállás, amitől egyszerűen irtóznak most az emberek. A kettős mércét nem nézzük el többé a vezetőknek. Elég egy kis hamisság, némi titkolózás, egy aprócska erkölcsi vétek, s a dolgozók munkamoráljának azon nyomban vége…
Az etikus vezetés elmélete szerint a vezetők legfontosabb kompetenciája ma az integritás, vagyis a tisztesség, a becsület és a megkérdőjelezhetetlen moralitás. Elvégre még a legrosszabb vezér is tekintélyszemélynek számít, akivel akarva-akaratlan ugyan, de összehasonlítjuk magunkat. Így hát, ha ő megtehet valamit, akkor mi miért ne? Már csak ezért is érdemes kellő figyelmet fordítanunk a vezetői erkölcsre.
A szokásos példa: a szülőség
Az anyák és az apák utódaik „eleve elrendelt modelljei”. A gyerekek moralitása éppen ezért attól függően fejlődik majd kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb irányba, hogy felmenőiktől milyen példákat látnak. Mások megfigyeléséből tudniillik sokkal többet tanul az ember, mint a saját viselkedését érintő jutalmakból és büntetésekből. A megfelelő példamutatás azonban nem egyszer teljesen figyelmen kívül marad.
Tegyük fel például, hogy egy anya/apa szemtanúja lesz annak, amint egyik gyermeke ütlegeli a másikat. Az általános reakció erre az, hogy a szülő rácsap az „agresszorra”, s erélyesen megmondja neki, hogy „Ezt nem szabad!”. Vagy vegyük azt az esetet, amikor december közeledtével a szülők azzal kezdik fenyegetni hazudós gyermekeiket, hogy ha így folytatják tovább, akkor virgácsot fog hozni nekik a Mikulás.
A kicsik azonban előbb-utóbb rájönnek, hogy maga a Télapó is csak egy hazugság.
Meg fogják-e érteni ebből a gyerekek, hogy másokat bántani rossz, vagy hogy hazugnak lenni helytelen? Nos, nem egészen. Csak arra fognak rájönni, hogy a szüleik szankcionálnak bizonyos viselkedéseket, nekik pedig tartózkodniuk kell azoktól, ha el szeretnék kerülni a büntetéseket. A felnőttek efféle magatartásának ráadásul van egy még károsabb üzenete: „Te nem bánthatsz másokat, de én bánthatlak téged.”, illetve: „Te nem hazudhatsz másoknak, de én hazudhatok neked.”. Így teszi tönkre a kettős mérce a szülői hitelességet…
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten
Ahogy szülőként, úgy vezetőként is meg kell tanulnunk alávetni magunkat azoknak a szabályoknak, amelyek betartását számon akarjuk kérni másokon. Ha azt szeretnénk, hogy alkalmazottaink mindig pontosak legyenek, akkor nekünk is tartanunk kell magunkat a megbeszélt időrendhez. Ha arra vágyunk, hogy kollégáink vállalják magukért a felelősséget, akkor nekünk is be kell ismernünk a vétkeinket. Ha olyan munkahelyet akarunk, ahol mindenki őszinte mindenkivel, akkor nekünk is egyenesnek kell lennünk az emberekkel.
Emlékszünk még? Munkatársaink a szociális tanulásnak nevezett folyamat révén tesznek szert számos gyakorlati ismeretre. Ez azt jelenti, hogy a körülöttük élők megfigyelésével és leutánzásával sajátítják el a legfontosabb készségeiket. Ennek köszönhetően a legtöbb esetben egyáltalán nem kell aktívan tanítanunk őket! Ha kicsit is odafigyelünk a munkahelyi magaviseletünkre, akkor kollégáink szinte automatikusan át fogják ültetni a látottakat a saját viselkedésükbe. Íme hát az etikus vezetés törvénye:
Beszélj úgy, ahogy gondolkodsz, s viselkedj úgy, ahogyan beszélsz!
