Kevesen tudják, hogy az emberi csoportosulásoknak nemcsak formális, hanem informális vezetői is vannak. Igaz, hogy az előbbiek a főnökök hivatalosan, ám amennyiben ők alkalmatlanoknak bizonyulnak a „trónra”, úgy a csoportok automatikusan kitermelik magukból az irányítására érdemesebb tagokat. Mit gondolsz, te melyik vagy valójában?
Természetesen az a legszerencsésebb eset, ha a formális és az informális vezetők ereje egyetlen karizmatikus személyben ölt testet. A valóság azonban nem teljesen ilyen. A formális/hivatalos vezéreknek ugyanis a legtöbb esetben bürokratikus kényszerből engedelmeskednek csak az emberek, s olyan egyéneket választanak meg helyettük informális/„illegális” vezetőiknek, akiket már önként és tiszta szívből követnek. Az ő hatalmuk ugyanis nem a státuszukból, hanem a rátermettségükből ered!
Remek példa erre J. K. Rowling híres regénysorozatának két kulcsszereplője: Albus Dumbledore és Cornelius Caramel.
Miért? Nos, azért, mert amíg elméletben Caramel a mágiaügyi miniszter, addig a gyakorlatban Dumbledore a brit varázslók vezére. Ékes bizonyítéka ennek, hogy maga Caramel is számtalanszor fordul a Roxfort igazgatójához egy kis segítség reményében. A férfi képtelen ugyanis egyedül felmérni az aktuális körülményeket, meghozni a helyes döntéseket, követhető utat mutatni a népnek és vállalni a pozíciójából fakadó felelősséget. Állandó szüksége van valakire, aki jóval hozzáértőbb nála ezekben a kérdésekben…
Csakhogy több jele is van annak, hogy egy formális hatalom inkompetens, egy informális hatalom pedig kompetens. Lássuk a legfontosabb jellemzőiket!
A Cornelius Caramel-féle (hivatalos, de hozzá nem értő) vezetők:
- elsősorban rendszereket és folyamatokat működtetnek,
- lényegesnek tartják a hierarchikus berendezkedéseket,
- különféle szabályokon és előírásokon keresztül vezetnek,
- gyakran hivatkoznak a rangjukra és a tekintélyükre,
- meggondolatlanul jutalmaznak és büntetnek,
- nagyon fontosnak vélik magukat és a teendőiket,
- mindenekelőtt a hasznokra és a költségekre figyelnek,
- nem képesek látni a „távoli jövőt” és a „nagyobb képet”,
- valamint szeretik megkülönböztetni magukat a hatalom jelképeivel (pl. drága autókkal és márkás öltönyökkel).
Az Albus Dumbledore-féle (nem hivatalos, de hozzáértő) vezetők ellenben:
- elsősorban embereket és kapcsolatokat menedzselnek,
- szükségtelennek vélik a bürokratikus etikettet,
- ösztönzéssel és példamutatással vezetik az embereket,
- sosem hozzák szóba a pozíciójukat és az eredményeiket,
- nem élnek a jutalmazás és a büntetés klasszikus eszközeivel,
- mindig mások vágyait és feladatait helyezik előtérbe,
- az együttműködésre és a folyamatos fejlődésre figyelnek,
- a dolgok holisztikus és stratégikus megközelítésére is képesek,
- valamint szeretnek ugyanolyan átlagosan, mégis egyedien kinézni, akárcsak a hétköznapi emberek.
Talán nem véletlen, hogy az alkalmazottak többsége sokkal nagyobb valószínűséggel köteleződik el a hatalom képviselői iránt a második esetben. Mindezek miatt azonban a formális vezérek gyakran veszedelmes vetélytársakat látnak az informális megfelelőikben, s megpróbálják aláásni valahogy a tekintélyüket – ahelyett, hogy a szövetségeseikké tennék inkább őket. Pontosan úgy, ahogy azt Caramel is tette, amikor Dumbledore Voldemort-ellenes törekvéseit trónfosztási kísérletekként értelmezte… Ugye, milyen gyerekes és nevetséges volt a miniszter úr viselkedése?
Te ennél sokkal jobb vezető lehetsz, ha kicsit is odafigyelsz!
