1988-ban Szöulban rendezték meg az Olimpiát. Ha másra nem, arra mindenki emlékszik, ahogy Vitray Tamás kiabálja: „Gyere Egérke, gyere kicsi lány!”. Vagy a rádióból Török László mondatára: „Ilyen nincs, és mégis van!” Ez volt Szöul: Egerszegi nagy úszása és a rádiózás utolsó nagy dobása.
Én ekkor 24 éves voltam, és a Rádióban dolgoztam. Rám bízták az Olimpiát közvetítő stáb vezetését Budapesten. Csak egy éve végeztem az egyetemen, de nekem kellett irányítanom sok tucat embert, akik különböző műsorokkal foglalkoztak közben.
Akkor még nem tudtam persze (ma már tisztában vagyok vele), hogy semmihez sem értettem. Sem az Olimpiához, sem a közvetítéshez, sem a vezetéshez. De végképp nem értettem az emberekhez. Ennek lassacskán 30 éve, s én úgy érzem, hogy van már olyan, amit kapiskálok belőle. És olyan is, amit még most sem…
A nagy színészek, a híres televíziósok, a kiváló asztalosok vagy épp a tervezők többsége élete felén kezd csak rájönni arra a tényre, hogy több évtizednyi tanulás után is nagyon messze jár még attól, hogy a jót elérje. Így hát őrült tempóban tanulni kezd, vagy tanul tovább, ahogy eddig is tette.
Na, és a menedzserek? Mi van a menedzserekkel? Nagy színészből van pár ezer, jó tévésből még kevesebb, na, de menedzserből vajon mennyi lehet? Hány millió ember?
Richard Templar a következő esetet vázolja fel a vezetés szabályairól szóló kézikönyvében. A karriertanácsadó megkérdezi a 16 éves fiútól, hogy mi szeretne lenni a jövőben. A fiú válasza erre: menedzser. Templar egy meglehetősen valószínűtlen helyezetet szemléltet ezzel. Hiszen sokan készülnek autóversenyzőnek, mérnöknek vagy épp színésznek, de menedzser lenni valójában egyetlen gyermek sem szeretne.
Menedzserré csakis válni lehet. De vajon mennyit tanulja az ember ezt a mesterséget? Jó esetben csak néhány évet az egyetemen. Rossz esetben pedig semennyit sem. Holott egy menedzsertől egyszerre várjuk el – most megint Templart idézem –, hogy az „erő tornya” legyen. Vezető, újító, varázsló, nagynéni és nagybácsi, anyu és apu, váll, amin kisírhatod magad, dinamikus motivátor, diplomata, politikus, a pénzügyek bűvésze, védelmező és szent.
Ezt várjuk el a főnöktől, ennél kevesebbel nem érjük be. De valóban megtanulta ő ezt? Mert, hogy elvileg tanulnia kellett, hiszen senki sem születik szentnek, újítónak és vezetőnek. Aki nem tanul, az elbukik. Aki nem kérdez és nem érdeklődik, az meghal – legalábbis szellemi értelemben.
A menedzsmentet tanulni kell. Akkor is, ha egy multinacionális olajvállalatnak vagy az elnöke, és akkor is, ha egy kétfős takarítócéget vezetsz. Mert a szabályok ugyanazok minden esetben. Kérdezni kell, érdeklődni kell, figyelni kell, tanulni kell – örökre.
Bárdos András
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
