Ugye te is jöttél már zavarba és viselkedtél ostobán amiatt, mert úgy érezted, hogy mások totál idiótának tartanak? Ha igen, akkor sajnos te is áldozatul estél már az ún. önbeteljesítő jóslatoknak. Cikkünkből megtudhatod, hogy mik ezek, hogyan működnek, s hogy miért olyan veszélyesek.
Ovidius Átváltozások c. műve szerint Ciprus királya, Pügmalión egyszer olyan káprázatos szobrot faragott elefántcsontból, hogy a férfi azon nyomban beleszeretett a nőbe, akit alkotott. Imáira később Aphrodité (a szépség és a szerelem istennője) válaszolt, aki a király alázatosságának jutalmául életre keltette a fenséges szobrot. Így vált emberré Galateia, Pügmalión vágyainak hatására.
Hogyan kapcsolódik mindez az önbeteljesítő jóslatokhoz? Úgy, hogy azok eredményét Pygmalion-effektusnak nevezik a pszichológusok. Az említett jelenség lényege ugyanis az, hogy a fejünkben megfogalmazódó elvárásoknak egyfajta valóságteremtő, illetve valóságalakító hatásuk van. Abban az esetben például, ha állandóan „félénknek” vagy épp „ügyetlennek” címkézzük magunkat,
akkor egy idő után valóban úgy viselkedünk majd – még akkor is, ha ez egyébként nem igaz.
Ily módon teljesítik be magukat azok a „jóslatok”, amelyeket a jövőbeli viselkedésünkről megfogalmazunk. Mindezzel azonban nem csak a saját magatartásunkat befolyásolhatjuk! Feltételezéseinkkel és elvárásainkkal ugyanis a többi ember cselekedeteit is manipulálhatjuk – méghozzá teljesen tudattalanul. Pedagógusként akár még a diákjaink intelligenciáját is fokozhatjuk…
Átlagos vagy eminens? Nem mindegy!
Robert Rosenthal és Lenore Jacobson kutatópárosa a hatvanas években arra volt kíváncsi, hogy mennyiben képesek befolyásolni a gyerekek iskolai teljesítményét a tanárok kimondatlan elvárásai. Mindezek kiderítése érdekében elhitették néhány pedagógussal az egyik kísérletükben, hogy a diákjaik egy része kimagaslóan teljesített a tesztjeiken. Egészen pontosan azt mondták az osztályfőnököknek, hogy öt-öt tanítványuk fantasztikus fejlődésre lesz képes a következő évben.
Az alkalmazott teszt azonban semmi ilyesmit nem állapított meg. A pszichológusok valójában teljesen véletlenszerűen választották ki a „tehetséges” gyerekeket. Ők tehát intellektuális szempontból semmivel sem bizonyultak jobbnak, mint a többiek. A várt teljesítményjavulás mégis bekövetkezett! A tanév végi teszteken ugyanis az ígéretesebbnek titulált tanulók jóval nagyobb IQ-pontnövekedést értek el, mint azok a gyerekek, akiket a tanárok átlagosakként könyveltek el.
Na, de mégis hogyan történhetett meg ez?
Nos, Rosenthal és Jacobson kutatása arra is fényt derített, hogy egészen pontosan milyen tényezők hozhatták létre az említett jelenséget. A vizsgálataik szerint a pedagógusok a többieknél érdeklődőbb és kíváncsibb természetűnek látták a kiválasztott gyerekeket, továbbá boldogabb, szerethetőbb, jobban viselkedő és kevesebb fegyelmezést igénylő tanulóknak látták őket. Mindezek miatt a tanárok (a tudtukon kívül):
- bátorítóbb környezetet teremtettek,
- többféle lehetőséget biztosítottak,
- nehezebb feladatokat adtak és
- pontosabb visszajelzéseket szolgáltattak
a tehetségesebbnek vélt diákjaiknak.
Az emberek hiedelmei tehát nemcsak a saját viselkedésüket befolyásolhatják, hanem azon keresztül mások gondolkodását és magatartását is meghatározhatják – akárcsak Pügmalión vágyai Galateia szobrát.
Balszerencsés jóslatok
Rosenthalék úttörő tanulmányának folytatása céljából az iskolán kívüli világban is kutakodni kezdtek a pszichológusok. Az igazságszolgáltatásban megfigyelték például, hogy másképp kommunikáltak az esküdtekkel a bírók, ha a saját benyomásaik szerint bűnös lehetett a gyanúsított. Mindez később akár 30%-kal is megnövelhette annak esélyét, hogy végül elítélte a vádlottat az esküdtszék. Az önbeteljesítő jóslatok működése tehát korántsem mindig szerencsés!
Ugyanez igaz a vezetők világára is. Ott ugyanis a munkavállalók teljesítményét pozitív és negatív irányba is képesek elmozdítani a munkaadók elvárásai. Az a vezető például, aki titokban inkompetensnek tartja az embereit, olyan sokat kritizálhatja azok ötleteit, hogy a hozzáértésüket végül már ők maguk is megkérdőjelezik, s annak megfelelően kezdenek viselkedni. Az említett vezetőnek azonban mindez fel sem tűnik. Ő csak a saját fenntartásait látja beigazolódni…
Kétségtelen tehát, hogy a fejünkben élő hiedelmeket nagyon is érdemes kordában tartani.
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
