Vannak szerencsés vezetők, akik csak hírből ismerik a nők közötti furkálódást, versengést, kiközösítést. Legalábbis azt gondoljuk, de a valóságban annak köszönhetik az együttműködő közösséget, hogy egyértelmű határvonalakat húztak, amiket nem engednek átlépni.
Konfliktusok persze a legjobb helyen is akadnak, de nem mindegy, hogy ezek masszává összeállva toxikus légkört teremtenek vagy tanulópénzként szolgálnak.
Ebben a cikkben rávilágítunk, mi a baj a munkahelyi rosszindulattal és megmutatjuk, hogyan tedd le a támogató hátország alapköveit.
Mindened megvan, hogy kiegyensúlyozott közeget teremts
Mindegy, hogy negyvenes vagy huszonéves munkavállalók vagyunk, a 8 órás munkaidőben érzelemcunami söpör rajtuk végig.
- Büszkén húzzuk ki magunkat, amikor jól sikerül egy projekt.
- Kétségbe esünk, amikor sokadjára borul a tervezett időbeosztás.
- Elönt minket a düh, amikor egy kolléga nem végez határidőre a rábízott feladatot, ráadásul nem jelzi a csúszást.
- Félünk, amikor ki kell állnunk prezentálni.
- Örülünk és megkönnyebbülten felsóhajtunk, amikor pozitív jelzők kíséretében elfogadják a munkánkat.
Ha az érzelmi hullámvasutat meghintjük egy csipetnyi rosszindulattal, akkor borítékolható a katasztrófa. A bomlasztó hangulat miatt a kollégák produktivitása jóval elmarad a képességeiktől és idővel a kommunikatív tehetségek is csak csendben fognak kuksolni egy sarokban.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy bátran, lelkesen vágunk neki egy feladatnak, amikor tudjuk, hogy van, aki utánunk nyúl és elkap, ha elfáradunk vagy terel, ha rossz irányba fordulunk. És félvállról, muszájból csináljuk a dolgunkat, ha tudjuk, hogy hiába tesszük ki a lelkünket valaki úgyis hibát talál a munkánkban, amire nagy hanggal felhívja a figyelmünket.
A segítőkész, bajtársias szeretettel átitatott atmoszféra kihívása, hogy minden nap tenni kell érte és nincs hozzá tuti recept.
Talán a bizonytalannak tűnő tényező miatt van az, hogy a menedzserek szívesebben vesznek szoftvereket, vezetnek be csábító juttatási rendszereket vagy rendezik be ergonómikus bútorokkal az irodát azt remélve, hogy majd ettől minden jobb lesz.
Motiválni persze mindegyik motiválhat, de a csapatszellemet fikarcnyit sem fejlesztik.
Szerencsére vezetőként megvan a hatalmunk viselkedésre vonatkozó éles határok felállításához és az erőnk, hogy határozottan fellépjünk, amikor eldurvulni látszik egy csipkelődésnek indult beszólás.
Ezt kell megfejelnünk a türelemmel, az odafigyeléssel és a rugalmassággal. Egyik sem olyan menő, mint egy jól megdizájnolt menedzsmentprogram, de a csapatépítés szempontjából hatásos.
Az érzelmileg betelt poharak anyagi kárt okoznak
Hadd meséljek el egy történetet, ami az egyik ismerősömmel történt.
Szinte klisének érzem, mert nagyjából mindenki hallott hasonlót vagy volt elszenvedője.
Huszonéves lány multis környezetben. Hónapokig nagyokat nyelt minden nap a hozzá intézett beszólásokra, süketnek tettette magát, amikor róla anekdotáznak a konyhában és úgy tett, mintha nem venné észre a szurkáló, irigy pillantásokat.
Túl fiatal és visszahúzódó volt, ezért csak az exit interjún mondta meg a HR-esnek, hogy azért megy el a cégtől, mert kiközösítették, nem bírja a pletykálkodást, a személyeskedést és a többi atrocitást.
Mindezt nemcsak érzelmileg tette helyre nehezen, hanem a munkáján, a produktivitásán is kiütközött.
A cég elveszített egy tehetséges, egyébként dolgozni akaró és lelkes munkaerőt. Valószínűleg az eset nem egyedi és megsaccolni sem tudom, hány fiatal hagyta ott a vállalatot a rossz közeg miatt.
Legyinthetnénk rá, de azzal magunk alatt vágjuk a fát.
Mert ezek a fiatalok a bennük lévő hévvel képesek hegyeket megmozgatni a cégért. Hajlandók komoly túlmunkát vállalni, ha értelmét látják és jól érzik magukat a közösségben. Ráadásul őket még jó eséllyel nem rontott el egy rakás céges kultúra, tehát könnyen alkalmazkodnak az általunk helyesnek tartott normákhoz.
A történetben mindenki hibázott valamiben.
A lány abban, hogy nem nyitotta ki a száját időben. A vezető pedig abban, hogy nem figyelt a jelekre vagy ha látta is azokat, akkor megengedte magának azt a luxust, hogy nem lép közbe, ami végzetes hibának bizonyult.
Talán az esetet nem gondolod gyakorinak, de a kutatások szerint az emberek 19%-át éri munkahelyi bántalmazás, főleg a nőket.
Joyce Benenson, harvardi pszichológus szerint ez azért van, mert így akarják megfékezni a versengést és bebiztosítani magukat azokkal szemben, akik fejlődni akarnak. Ez alapján az értékes, ambiciózus és kiemelkedő kollégákat jobban veszélyezteti a furkálódás.
Legalábbis annál a vállalatnál, ahol szabad teret kap ez a magatartás.
Gyakorlati tanács: Figyelj oda a hétköznapok dinamikájára, a kollégák egymás közötti kommunikációs stílusára és arra, hogyan szólsz a többiekhez. Ha azt veszed észre, hogy vannak, akik becsmérlően beszélnek másokról, akkor tedd egyértelművé, hogy az ilyen megnyilvánulásokat, ezt a viselkedést nem tolerálod és nem maradhat a csapatban, aki bomlasztja a közösséget, állandóan utálatot fröcsköl a levegőbe.
Bármilyen elfoglalt vagy, szánj időt az irodai sétákra és beszélgess pár percet a többiekkel a konyhában. Így nemcsak a csapatot, hanem annak tagjait is közelebbről megismerheted, ami segít igazi közösséget kovácsolni.
