Ha azt kell megítélniük az embereknek, hogy előre megadott sajátosságok közül melyek jellemzik leginkább az ő személyiségüket, akkor a megkérdezettek inkább pozitív, mintsem negatív tulajdonságokkal fogják körülírni a viselkedésüket. Valamiért erősen hajlunk ugyanis arra, hogy a valóságosnál kedvezőbb színben tekintsünk magunkra. De vajon mi lehet ennek az oka? Na, és a haszna?
Taylor és Brown pszichológusok szerint mindannyiunk életében fontos szerepet játszanak az elménk ún. pozitív illúziói. Ezek az optimista hiedelmek ugyanis egyrészt az önértékelésünket, másrészt a jóllétünket, harmadrészt pedig a mentális egészségünket védelmezik. Az eddig felhalmozott eredmények alapján legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy az említett illúziók hiányában igen könnyen meg tudunk betegedni.
Holott a klasszikus lélektani elméletek szerint egy jól funkcionáló személy elsősorban olyan énképpel rendelkezik, amely önmaga pozitív és negatív oldalait egyformán jól ismeri. Taylorék ezzel szemben amellett érvelnek, hogy egy egészséges ember inkább van tudatában az értékeinek és az erősségeinek, mintsem a hibáinak és a gyengeségeinek.
Még akkor is, ha az említett pozitívumok egyáltalán nem léteznek!
Na, de mégis mik ezek a bizonyos hiedelmek? Nos, a szakértők szerint azok a valóság tudattalan félreértelmezései, amelyek a ténylegesnél jóval kedvezőbb színben tüntetik fel előttünk a külső és a belső világunk eseményeit. Taylorék mindezek tekintetében az említett torzítások három típusát is megkülönböztetik. Vessünk egy pillantást ezekre is!
Jobb vagyok, mint a többiek
Az emberek önismerete egyáltalán nincs kiegyensúlyozva a pozitív és a negatív tulajdonságaik tekintetében. Hajlamosabbak ugyanis a skála kedvező, mintsem kedvezőtlen vége felé orientálni az önértékelésüket. Az erősségeiket nem mellesleg egyedi képességeknek vélik, míg a gyengeségeiket pedig általános vonásoknak tekintik. Saját magukat tehát a többségnél nemcsak jobbnak, hanem különlegesebbnek is képzelik.
Kézben tartom az életem
Az emberek még a vakszerencse által meghatározott helyzetekről is képesek azt feltételezni, hogy valamilyen módon az irányításuk alá tuják őket vonni. Mindez ugyanis a kontroll érzetét adja nekik. Egy társasjáték során például még a győzelmüket is valószínűbbnek érzik, hogyha ők dobhatnak a kockával, mint ha mások dobnak nekik. A győzelemhez és a sikerhez való hozzájárulásukat szintén rengetegen túlértékelik.
Minden rendben lesz
A legtöbb ember rózsásabbnak érzi a jövőjét, mint a múltját vagy a jelenjét. Habár ezt az optimista jövőképet másoknak is gyakran megelőlegezik, annak esélyét mégiscsak valószínűbbnek vélik, hogy ők lesznek a mesés jövő részesei. A negatív életesemények bekövetkeztét ezzel szemben jócskán alábecsülik. Úgy vélik ugyanis, hogy
őket aztán semmiféle veszély nem fenyegeti.
Azért csak óvatosan!
Igaz, hogy az imént felsorolt illúzióknak számos kedvező hozadékuk van, de azért ne essünk túlzásba az alkalmazásukkal. A pozitív torzítások tudniillik egy bizonyos pontig képesek csak stabilizálni a „kiegyensúlyozottságunkat”. Így amennyiben képtelenek vagyunk a kordában tartásukra, az efféle illúziók könnyedén el tudják vakítani a gondolkodásunkat. Talán mondanunk se kell, hogy mennyire veszélyes az, ha mindig mindenben túlértékeljük magunkat…
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
