A meleg ellentéte a hideg. A szépnek a csúnya. A magasnak az alacsony. A barátságosnak az ellenséges… Na és a törékenynek? Rugalmas? Masszív? Törhetetlen? Tulajdonképpen egyik sem. Ezért is alkotta meg Nassim Nicholas Taleb az ⹂antifragilis” melléknevet, amely szerinte a siker kulcsa is egyben.
Héraklész vagy Herkules történetét mindenki ismeri, hiszen ő az ógörög mondavilág egyik legismertebb alakja. Mítoszának központi eleme az a tizenkét emberpróbáló feladat, amelyet azért kellett teljesítenie a hérosznak, hogy jóvátegye saját gyermekeinek lemészárlását. Ezek közé a küldetések közé tartozott számos olyan szörnyeteg likvidálása, amelyek már évek óta rettegésben tartották a halandókat. Ilyen volt például a nemeai oroszlán, az erümanthoszi vadkan vagy a sztümphaloszi madárraj.
A legérdekesebbnek azonban a lernéi hüdra bizonyult.
A hidra ugyanis egy vízi kígyóra emlékeztető, alattomos szörnyeteg volt, amely számtalan fejjel és mérgező lehelettel rendelkezett. Legfőbb erőssége azonban nem ez, hanem az elképesztő regenerációs képessége volt. Abban az esetben ugyanis, hogyha a hüdra egyik fejét valaki levágta, akkor a lény nem egy, hanem rögtön két fejet növesztett utána. Ily módon minél erőszakosabban próbált meg egy hős kárt tenni benne, az annál nagyobb, erősebb és összetettebb lett.
Na de mégis miért olyan érdekes ez?
Nos, Taleb szerint azért, mert a hidra fogalma tökéletesen szemlélteti az antifragilitás tulajdonságát. Annak lényege ugyanis az, hogy valaki vagy valami nem egyszerűen csak ellenáll az őt érő, káros hatásoknak, hanem egyenesen megerősödik tőlük: többé és jobbá válik általuk.
A törhetetlen mindezek miatt azért nem jó ellentéte a törékenynek, amiért a langyos sem a melegnek, az átlagos sem a szépnek, a közepes sem a magasnak és a közönyös sem a barátságosnak. Ezek a jelzők a ⹂plusz egyhez” képest tudniillik csak a ⹂nullát” és nem a ⹂mínusz egyet” képviselik a képzeletbeli számegyenesen. Az említett hidra természete éppen ezért antifragilis és nem törhetetlen.
A pozitív pszichológiában mindehhez nagyon hasonló jelentéssel bír a reziliencia fogalma. Az ugyanis azt a tulajdonságot vagy képességet jelöli, amelynek birtokában egy adott trauma elszenvedése után nemcsak, hogy hamar vissza tudjuk nyerni az eredeti testi-lelki állapotunkat, hanem annál fejlettebbé is képesek vagyunk válni általa. Ez pedig több holmi ellenállásnál!
Hasznosabb, mint gondolnád…
Hosszú távú sikerességünk érdekében kulcsfontosságú megértenünk, hogy mi a különbség az antifragilitás és a törhetetlenség között, s hogy miért jobb antifragilisnak, mintsem törhetetlennek lennünk. Az utóbbi szó Taleb szerint azt sugalmazza, hogy az összes lehetséges bajra fel kell készülnünk, az összes lehetséges hibát el kell kerülnünk, s az összes lehetséges stresszt le kell küzdenünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk.
Csakhogy ez lehetetlen…
A világ nem egészen így működik. Törvényszerű ugyanis, hogy valamikor beüt a krach – méghozzá olyan mértékben és formában, amely ellen mi semmit sem tehetünk majd. Ilyenkor nem elég dacolnunk vele, nem elég ellenállnunk neki, nem elég visszatérnünk az eredeti állapotunkba. Ehelyett alkalmazkodnunk kell hozzá, tanulnunk kell belőle, végül pedig magasabb szintre kell emelkednünk általa.
Összességében tehát olyan antifragilisnak kell lennünk, akárcsak a lernéi hidrának. Ha sikerül megértenünk, hogy a világon végső soron minden nehézség és baj a mi javunkat szolgálja, akkor utána sokkal egyszerűbb lesz pozitívan tekintenünk a minket érő problémákra. A legfőbb tanácsunk tehát az, hogy ha levágják a fejed, akkor növessz kettő újat utána.
Felhasznált irodalom:
Mérő László – A csodák logikája (2014)
