Még mindig nem hívott vissza. Még mindig nem válaszolt az e-mailemre. Még mindig nem jött a busz. Még mindig nem szolgáltak ki minket. Még mindig nem töltött be az oldal. Még mindig nem kapcsolt be a gépem. Még mindig állunk a dugóban… Valakire vagy valamire folyamatosan várakoznunk kell – s ez lassan teljesen tönkretesz minket.
A gyorsaság és a hatékonyság lett a XXI. század két legalapvetőbb igénye. Minden valósuljon meg a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legnagyobb odafigyeléssel. Egy pillanatra se álljon meg az élet, menjen minden olajozottan és gördülékenyen! A mesterséges intelligencia és az internet fejlődésének hála sokszor már valóban csak csettintenünk kell, s a szükséges dolgok másodperceken belül a kezünkben teremnek.
Legyen az pénz, könyv, ruha, applikáció, gyógyszer vagy élelmiszer…
Mindenütt a gyorsaságot szoktuk meg, így hát mi is a gyorsaságot várjuk el, s persze tőlünk is a gyorsaságot követelik meg. Talán ezért is kavar fel minket olyan könnyen, ha valami nem a fénysebességre számító elvárásaink szerint megy. Szó szerint hiperszenzitívek lettünk a késlekedésre. Ördögi összeesküvésnek érezzük, ha a villamos 10 percet késni merészel, azt pedig valóságos közmegszégyenítésnek, ha a barátaink másnap válaszolnak csak az üzeneteinkre. „Mégis mi a fenét képzelnek ezek?”
Csakhogy nincs ebben az érzékenységben semmi természetellenes – egészen pontosan ez lett az új természetes. Felgyorsult aggyal működünk egy felgyorsult környezetben. Cseppet sem meglepő hát, hogy egyre jobban frusztrál minket a várakozás kényszere. Sokkal inkább az a baj vele, hogy folyamatosan stresszelünk tőle, a stressz pedig nem igazán tesz jót a testi-lelki működésünknek. Várakoznunk márpedig minden áldott nap kell, a legtöbbet ráadásul pont azokban a helyzetekben, amikor épp rohannunk kellene…
Mit tehetünk hát ez ügyben? Nos, mások gyorsításáért sajnos elég keveset, saját magunk lassításáért azonban annál többet. El kell fogadnunk, hogy a világnak egyszerűen nem lehet olyan tökéletes a működése, hogy az még a mi megnövekedett igényeinknek is folyamatosan megfeleljen. Így hát felesleges azon rágódnunk, aminek az irányítása amúgy sincs a kezünkben. Sokkal észszerűbb, ha valami hasznossal és/vagy kellemessel ütjük el helyette az „ajándékba kapott” időnket, s szólunk közben a többieknek, hogy nincs mit tenni: sajnos nekik is várakozniuk kell.
Hagyjuk a kapkodást és az idegeskedést azokra a személyekre, akik megvárakoztatnak minket!
TESZT: Te milyen vezető vagy?
A feladatokra vagy a kapcsolatokra fókuszálsz jobban? Talán mindkettőre egyforma figyelmet fordítasz? Töltsd ki rövid önismereti tesztünket, és tudd meg a választ! Az elért eredményedről személyre szóló levélben tájékoztatunk téged, ráadásként pedig kapsz néhány hasznos tippet.
