Amikor szóba kerül a freudi pszichoanalízis, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az csakis a beteg emberekre vonatkozik. Holott ez egyáltalán nem igaz. Az osztrák pszichiáter ugyanis a személyiség normális, hétköznapi működését igyekezett feltárni. Arra volt kíváncsi, hogy miként működünk a párkapcsolatainkban, a munkahelyünkön, az iskolapadban… Nézzük hát, hogyan ültethető át az analitikusok által felhalmozott tudás a vezetők viselkedésére és gondolkodására!
„Nyilvánvaló, hogy könnyebb és kellemesebb hátat fordítani egy adott gondolatmenetnek, mint ragaszkodni hozzá. Könnyebb összekeverni a dolgokat, mint megkülönböztetni őket. És különösen könnyű oly módon érvelni, hogy egyáltalán nem köt minket a logika közben.” – írta Sigmund Freud. Valószínűleg arra célzott ezáltal, hogy az ember eredendően irracionális teremtmény – hiába érzi feljebbvalónak magát a többi lénynél. Ékes példái ennek azok a „mentális manőverek”, amelyeket a minket érő negatív érzések ellen vetünk be,
ahelyett, hogy szembenéznénk velük és éretten kezelnénk őket.
Énünk tudniillik a kellemetlen érzelmek megjelenésére kétféle módon is felelhet. Egyrészt bevetheti ellenük a problémamegoldás és a stresszkezelés tisztán racionális eszközeit. A felmerült nehézségeket tehát megpróbálhatja józanul megközelíteni és tudatosan leküzdeni. Jó példa erre az az eset, amikor egy vezető az indokolatlan dühkitörése után őszintén magába mélyed, szembesül a tettével, vállalja érte a felelősséget, bocsánatot kér az érintettektől, és megpróbálja jóvá tenni a történteket.
A másik lehetőség énünk számára az ún. elhárító vagy védekező mechanizmusok használata. Ezek olyan pszichés eljárások, amelyek a valóságot tudattalanul torzítják el vagy hamisítják meg annak érdekében, hogy a szorongás megszűnjön, vagy épp létre se jöjjön. „Jó” példa erre az az eset, amikor az említett vezető ugyanezen dührohama után nem önvizsgálatot tart, hanem a munkatársait kezdi el hibáztatni, s mindenért őket okolja: „Nem tudom, hogy ezek a féleszűek mégis hova gondoltak…”.
Az egyes pszichoanalitikus szerzők eltérő számú védekező mechanizmust különböztetnek meg. Sigmund Freud lánya, Anna Freud például azt feltételezte, hogy énünknek tíz nagy elhárító mechanizmus áll a rendelkezésére. Lássuk hát, melyek ezek, s hogy miként nyilvánulnak meg a vezetők mentális és emocionális viselkedésében!
Ha nem látlak, nem létezel
A legalapvetőbb mechanizmust repressziónak vagy elfojtásnak nevezzük. Ennek során az én megkísérli a tudattalanba száműzni azokat a tudattartalmakat (emlékeket, vágyakat és/vagy gondolatokat), amelyek tudatosodása negatív érzelmekkel járna. Elfojtás például az, amikor egy vezető kizárja a tudatából azokat a múltbéli megaláztatásokat, amelyek a saját gyakornoki időszakához kapcsolódnak. Így később már vissza sem tudja idézni, hogy milyen volt pályakezdőnek lenni.
Mindezek miatt a saját gyakornokai iránt semmiféle együttérzést nem képes többé tanúsítani.
Egy újabb, viszonylag egyszerű mechanizmus lép működésbe akkor, amikor hirtelen eláraszt bennünket a valóság fenyegetése. Ez az ún. annuláció vagy tagadás jelensége, amelynek lényege egy adott esemény bekövetkeztének vagy egy adott állapot fennálltának a semmibevétele. Ennek példájaként azt a vezetőt említhetjük meg, aki egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a csőd szélére került a cége, s úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Egy másik mechanizmus révén úgy csökkentjük a szorongásunkat, hogy valaki másra ruházzuk át a legelviselhetetlenebb késztetéseinket és/vagy tulajdonságainkat. A projekció, vagyis a kivetítés módszere ily módon lehetővé teszi számunkra, hogy elrejtsük mindazt, ami saját magunkban elfogadhatatlan, s közben mégiscsak kifejezzük őket valahogyan. Egy aktívan projektáló vezető például mindegyik kollégájában erőszakos vetélytársat láthat,
miközben ő maga vágyik a legagresszívabban a hatalomra.
A következő mechanizmust racionalizációnak vagy ésszerűsítésnek nevezzük. Ennek aktiválódása esetén a személy úgy semlegesíti a szorongását, hogy megkérdőjelezhető magatartásformáira etikailag és/vagy logikailag elfogadható magyarázatokat talál. Az alkalmazottai felett zsarnokoskodó vezető például úgy racionalizálhatja a „rémuralmát”, hogy elhiteti magával: basáskodása csakis a szervezet érdekeit szolgálja.
Ehhez hasonló jelenség az intellektualizáció, vagyis a „szakszerűsítés”, amely során hideg és tárgyilagos kifejezésekben kezdünk el gondolkodni a számunkra kellemetlen dolgokról. Így tudniillik leválaszthatjuk az érzelmeinket az efféle tartalmakról, s könnyedén távol tarthatjuk magunkat az általuk okozott fájdalomtól. Az a vezető is intellektualizál például, aki egyre csak pénzügyi és gazdasági terminusokban beszél az általa kezdeményezett elbocsátásokról.
Kíváncsi vagy a többi énvédő technikára is? Nem kell sokáig várnod! Következő cikkünkben nemcsak a maradék ötöt fogjuk bemutatni neked, de kitérünk azok előnyeire, hátrányaira és kezelési módjaira is.
Comments are closed.